Genezis
49. fejezet
1. vers
És Jákób szólította fiait és mondta: „Gyüljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén.
2. vers
Gyülekezzetek és hallgassatok Jákób fiai
Hallgassatok Izráel atyátokra.
3. vers
Reubén, te az elsőszülöttem vagy,
Erőm és tehetségem zsengéje,
Első méltóságra és első hatalomra.
4. vers
Állhatatlan voltál, mint a víz, azért ne légy első,
Fölszálltál atyád nyoszolyájára,
Szentségtörő voltál – nyoszolyámra szállt ő föl.
5. vers
Simeón és Lévi testvérek,
Erőszak eszközei az ő fegyverük.
6. vers
Tanácsukba ne jöjjön lelkem,
Gyűlésükkel ne egyesüljön méltóságom,
Mert haragjukban embert öltek
És önkényükben ökröt bénítottak.
7. vers
Átkozott legyen a haragjuk, mert erős,
És fellobbanásuk, mert kegyetlen volt.
Elosztom őket Jákóbban,
És elszórom őket Izráelben.
8. vers
Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid.
– Kezed ellenségeid nyakán lesz,
Leborulnak előtted atyád fiai.
9. vers
Ifjú oroszlán Jehuda;
Zsákmányolásból jöttél fel fiam!
Letérdelt, lehevert mint oroszlán
És mint nőstény oroszlán, ki kelti fel őt.
10. vers
Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától,
Sem a törvénypálca térdei közül,
Míg el nem jön Silóba
És övé nem lesz a népek hódolása.
11. vers
A szőlőtőhöz köti csikaját
És a venyigéhez szamara kölykét,
Borban mossa ruháját
És a szőlő vérében takaróját.
12. vers
Szeme piros a bortól
És fogai fehérek a tejtől.
13. vers
Zebúlon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz
És oldala Cidón mellett van.
14. vers
Jisszákár csontos szamár,
Hever az aklok között.
15. vers
Látta a nyugalmat, hogy jó
És a földet, hogy kellemes,
Lehajtotta vállát teherhordásra
És robotoló szolgává lett.
16. vers
Dán jogot szerez népének,
Mint bármelyike Izráel törzseinek.
17. vers
Dán kígyó lesz az úton,
Vipera az ösvényen,
Mely megmarja a ló sarkát,
Hogy hanyatt esik a lovasa.
18. vers
Segítségedet remélem, ó Örökkévaló.
19. vers
Gád – száguldó csapat csődül ellene,
De ő sarkukba vág.
20. vers
Ásér – kövér lesz a kenyere,
Királyi csemegéket ad.
21. vers
Naftáli elszabadult szarvasünő,
Kedves beszédeket hallat.
22. vers
Termőfa csemetéje József,
Termőfa csemetéje a forrás mellett,
Ágai felkúsznak a falra.
23. vers
Az íjászok nagyon keserítették,
Lőttek rá és üldözték.
24. vers
De szilárd maradt íja,
Megizmosodtak kezének karjai –
Jákóbnak hatalmas Istene által,
Onnan lett pásztora, sarkköve Izráelnek.
25. vers
Atyád Istenétől, ő segítsen téged,
És a Mindenhatótól, ő áldjon meg téged
Felülről jövő áldásaival
És az alant heverő mélységnek áldásaival,
Az emlők és az anyaméh áldásaival.
26. vers
Atyád áldásai
Hatalmasabbak az én szüleim áldásainál,
Fölérnek az örök halmok csúcsáig,
Szálljanak József fejére
A testvérek közül kiválasztottnak koponyájára.
27. vers
Benjámin ragadozó farkas,
Reggel fölemészti a ragadmányt
És este felosztja a zsákmányt.
28. vers
Mindezek Izráel tizenkét törzse és ez az, amit atyjuk nekik mondott. Megáldotta őket, mindegyiket az őt megillető áldásával áldotta meg.
29. vers
És meghagyta nekik, szólván hozzájuk: „Én megtérek őseimhez, temessetek el engem atyáimhoz a barlangba, amely a hittita Efrónnak mezején van.
30. vers
A barlangba, amely a Makpéla mezején van, Mamré előtt, Kanaán országában, amely mezőt Ábrahám a hittita Efróntól sírnak szolgáló birtokul megvásárolt.
31. vers
Odatemették Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, odatemették Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és odatemettem én is Léát.
32. vers
A mező és a barlang, amely abban van, Hét fiaitól megvett birtok.”
33. vers
Midőn Jákób befejezte parancsait fiaihoz, behúzta lábát az ágyra, kimúlt és megtért őseihez.
Könyvek
