Genezis
22. fejezet
1. vers
És történt ezek után, hogy Isten megkísértette Ábrahámot és szólt hozzá: „Ábrahám!” És ő felelt: „Itt vagyok”.
2. vers
És szólott hozzá: „Vedd egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz és menj el Mórija földjére és áldozd fel őt égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked.”
3. vers
Fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát, vett két legényt maga mellé és fiát, Izsákot; és fát hasogatott az égőáldozathoz, azután fölkelt és elindult arra a helyre, amelyről Isten szólott neki.
4. vers
A harmadik napon felemelte Ábrahám szemét és megpillantotta távol azt a helyet.
5. vers
Ekkor szólt Ábrahám legényeihez: „Maradjatok ti itt a szamárral, én és a fiú elmegyünk oda, imádkozunk és visszatérünk hozzátok.
6. vers
És Ábrahám vette az égőáldozathoz való fát, rátette Izsákra, fiára, és a maga kezébe vette a tüzet meg a kést, és mentek ketten együtt.
7. vers
És szólt Izsák atyjához, Ábrahámhoz és mondta: „Atyám!” És ő felelt: „Itt vagyok, fiam”. És a fiú szólt: „Itt van a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozathoz?”
8. vers
És felelt Ábrahám: „Fiam, Isten majd kiszemeli magának a bárányt az égőáldozathoz”. És mentek ketten együtt.
9. vers
Elértek arra helyre, amelyet neki Isten mondott, Ábrahám fölépítette az oltárt, elrendezte a fát, megkötözte fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fa fölé.
10. vers
És Ábrahám kinyujtotta kezét és vette a kést, hogy levágja fiát.
11. vers
Ekkor megszólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: „Ábrahám! Ábrahám!” És ő felelt: „Itt vagyok”.
12. vers
És mondta: „Ne nyujtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy, minthogy nem tagadtad meg tőlem egyetlen fiadat”.
13. vers
Ábrahám fölemelte szemét és íme, látott mögötte egy kost, amely szarvával megakadt a bozótban; odament Ábrahám, megfogta a kost és azt áldozta égőáldozatul fia helyett.
14. vers
És Ábrahám elnevezte azt a helyet: Az Örökkévaló lát; ahogy ma mondják: Az Örökkévaló hegyén látható lesz.
15. vers
Az Örökkévaló angyala pedig ismét szólította Ábrahámot az égből
16. vers
és mondta: „Magamra megesküszöm”, úgymond az Örökkévaló, „mivelhogy ezt a dolgot tetted és nem tagadtad meg tőlem egyetlen fiadat,
17. vers
meg foglak áldani és úgy meg fogom sokasítani magzatodat, mint az égnek csillagai és mint a fövény, mely a tenger partján van, és elfoglalja majd ivadékod ellenségei kapuját,
18. vers
és áldottak lesznek ivadékaidban a föld összes népei, azért, mert hallgattál szavamra”.
19. vers
És visszatért Ábrahám legényeihez, ezek fölkeltek és elmentek együtt Beér Sebába; és Ábrahám Beér Sebában lakott.
20. vers
És történt ezek után, hogy hírül adták Ábrahámnak, mondván: Íme Milka is szült fiakat Náhornak, a fivérednek:
21. vers
Ucot, elsőszülöttjét és Buzt, fivérét és Kemuélt, Arám atyját.
22. vers
Keszedet, Hazót, Pildást, Jidlafot és Betuélt.
23. vers
És Betuél nemzette Rebekát; ezt a nyolcat szülte Milka Náhornak, Ábrahám fivérének.
24. vers
És ágyasa, kinek neve Reuma, szintén szülte Tebahot, Gahámot, Táhást és Máakát.
Könyvek
