Genezis

chapter 22


Chapters:


verse #1

És történt ezek után, hogy Isten megkísértette Ábrahámot és szólt hozzá: „Ábrahám!” És ő felelt: „Itt vagyok”.


verse #2

És szólott hozzá: „Vedd egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz és menj el Mórija földjére és áldozd fel őt égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked.”


verse #3

Fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát, vett két legényt maga mellé és fiát, Izsákot; és fát hasogatott az égőáldozathoz, azután fölkelt és elindult arra a helyre, amelyről Isten szólott neki.


verse #4

A harmadik napon felemelte Ábrahám szemét és megpillantotta távol azt a helyet.


verse #5

Ekkor szólt Ábrahám legényeihez: „Maradjatok ti itt a szamárral, én és a fiú elmegyünk oda, imádkozunk és visszatérünk hozzátok.


verse #6

És Ábrahám vette az égőáldozathoz való fát, rátette Izsákra, fiára, és a maga kezébe vette a tüzet meg a kést, és mentek ketten együtt.


verse #7

És szólt Izsák atyjához, Ábrahámhoz és mondta: „Atyám!” És ő felelt: „Itt vagyok, fiam”. És a fiú szólt: „Itt van a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozathoz?”


verse #8

És felelt Ábrahám: „Fiam, Isten majd kiszemeli magának a bárányt az égőáldozathoz”. És mentek ketten együtt.


verse #9

Elértek arra helyre, amelyet neki Isten mondott, Ábrahám fölépítette az oltárt, elrendezte a fát, megkötözte fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fa fölé.


verse #10

És Ábrahám kinyujtotta kezét és vette a kést, hogy levágja fiát.


verse #11

Ekkor megszólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: „Ábrahám! Ábrahám!” És ő felelt: „Itt vagyok”.


verse #12

És mondta: „Ne nyujtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy, minthogy nem tagadtad meg tőlem egyetlen fiadat”.


verse #13

Ábrahám fölemelte szemét és íme, látott mögötte egy kost, amely szarvával megakadt a bozótban; odament Ábrahám, megfogta a kost és azt áldozta égőáldozatul fia helyett.


verse #14

És Ábrahám elnevezte azt a helyet: Az Örökkévaló lát; ahogy ma mondják: Az Örökkévaló hegyén látható lesz.


verse #15

Az Örökkévaló angyala pedig ismét szólította Ábrahámot az égből


verse #16

és mondta: „Magamra megesküszöm”, úgymond az Örökkévaló, „mivelhogy ezt a dolgot tetted és nem tagadtad meg tőlem egyetlen fiadat,


verse #17

meg foglak áldani és úgy meg fogom sokasítani magzatodat, mint az égnek csillagai és mint a fövény, mely a tenger partján van, és elfoglalja majd ivadékod ellenségei kapuját,


verse #18

és áldottak lesznek ivadékaidban a föld összes népei, azért, mert hallgattál szavamra”.


verse #19

És visszatért Ábrahám legényeihez, ezek fölkeltek és elmentek együtt Beér Sebába; és Ábrahám Beér Sebában lakott.


verse #20

És történt ezek után, hogy hírül adták Ábrahámnak, mondván: Íme Milka is szült fiakat Náhornak, a fivérednek:


verse #21

Ucot, elsőszülöttjét és Buzt, fivérét és Kemuélt, Arám atyját.


verse #22

Keszedet, Hazót, Pildást, Jidlafot és Betuélt.


verse #23

És Betuél nemzette Rebekát; ezt a nyolcat szülte Milka Náhornak, Ábrahám fivérének.


verse #24

És ágyasa, kinek neve Reuma, szintén szülte Tebahot, Gahámot, Táhást és Máakát.

Chapters:


Books