Genezis

chapter 50


Chapters:


verse #1

És József ráborult atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.


verse #2

Azután megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját és az orvosok bebalzsamozták Izráelt.


verse #3

Mikor eltelt negyven nap, mert eddig tartanak a bebalzsamozás napjai, megsiratták az egyiptomiak hetven napig.


verse #4

És mikor a megsiratás napjai elmúltak, szólt József Fáraó háza népéhez, mondván: „Ha kegyet találtam szemetekben, szóljatok, kérlek benneteket, Fáraó fülébe, mondván:


verse #5

Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok, oda temess el engem síromba, amelyet magamnak Kanaán országában ástam; most tehát hadd menjek fel és temessem el atyámat és azután visszatérek”.


verse #6

És szólt Fáraó: „Menj fel és temesd el atyádat, amint megesketett”.


verse #7

És József felment, hogy eltemesse atyját és elmentek vele Fáraónak összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának minden vénei.


verse #8

József egész házanépe, testvérei és atyja egész házanépe. Csupán gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták Gósen földjén.


verse #9

Felmentek vele szekerek is, meg lovasok is, úgyhogy a tábor igen hatalmas volt.


verse #10

Eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl van és ott igen nagy és fájdalmas siratást tartottak; hét napi gyászt rendezett atyjának.


verse #11

Midőn Kanaán ország lakossága látta a gyászt az Átád szérűjében, mondták: „Súlyos gyász ez az Egyiptomiaknak”. Ezért nevezték el a helyet Ábél-Micrájimnak, amely a Jordánon túl van.


verse #12

És fiai úgy cselekedtek vele, amint ő megparancsolta nekik.


verse #13

Elvitték fiai Kanaán országába és eltemették a Makpéla mezejének barlangjába, amelyet Ábrahám sírnak való birtokul vett a mezővel együtt a hittita Efróntól, Mamré előtt.


verse #14

És József visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele, hogy eltemessék atyját, miután eltemette atyját.


verse #15

Mikor József testvérei látták, hogy atyjuk meghalt, azt mondták: „Meglehet, hogy József gyűlöl bennünket és visszafizeti mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk”.


verse #16

Üzentek hát Józsefnek, mondván: „Atyád meghagyta halála előtt, mondván;


verse #17

Így szóljatok Józsefhez: ó bocsásd meg testvéreid hűtlenségét és vétküket, hogy rosszat követtek el ellened. Most tehát bocsásd meg, kérlek, a te atyád Istene szolgáinak hűtlenségét”. És József sírt, mikor így beszéltek hozzá.


verse #18

Elmentek azután testvérei és leborultak előtte és szóltak? „Mi a te szolgáid vagyunk”.


verse #19

És József szólt hozzájuk: „Ne féljetek, hát Isten helyén vagyok-e én?


verse #20

Igaz ugyan, hogy ti rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta, hogy megtörténjen az, ami már meg is van, hogy megmentse sok nép életét.


verse #21

Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket”. Megvígasztalta őket és barátságosan szólt hozzájuk.


verse #22

És József Egyiptomban lakott, ő és atyja házanépe. És élt József száztíz évig.


verse #23

És látta József Efráim gyermekeit harmadíziglen; Mákir, Menasse fiának gyermekei, szintén József térdein születtek.


verse #24

És szólt József testvéreihez: „Én meghalok, de Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és kivezet benneteket ebből az országból abba az országba, melyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”


verse #25

És megeskette József Izráel fiait, mondván: „Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek el innen csontjaimat”.


verse #26

Ezután meghalt József száztíz éves korában, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.

Chapters:


Books