Óbadja próféta könyve

verse #1

Óbadja látomásai: Így szól az Örökkévaló Isten Edómhoz: Üzenetet hallottunk az Örökkévalótól, követ küldetett a nemzetek közé „Keljünk fel ellene – Edóm ellen – háborúra!”

verse #2

Íme kicsinnyé tettelek, óh Edóm a nemzetek között, megvetett vagy te nagyon.

verse #3

Szívednek ádázata rosszra ösztönzött téged, magas székhelyeden ki vagy, sziklaodukban lakozó! Azt mondod szívedben, ki szállíthat le engem a földre?

verse #4

Ha magasra emelkedel, mint a sas és akár a csillagok közé rakod fészkedet, még onnan is leszállítalak, úgymond az Örökkévaló.

verse #5

Ha tolvajok jöttek ellened, vagy éjszakai fosztogatók, hogyan jutottál ilyen leromlásra, hiszen azok csak addig rabolnak, amíg elég nekik? – Ha szüretelők jöttek ellened, hiszen azok is hagynak böngészni valót!

verse #6

Óh mennyire ki lett motozva Ézsau, elrejtett kincseit föltárták.

verse #7

Egész a határig űztek a te szövetséges társaid, félrevezettek, legyűrtek, akikkel békét kötöttél. Kenyeredért kelepcét tesznek eléd és nincs okulás benne.

verse #8

Hiszen azon a napon, úgymond az Örökkévaló, elveszejtem a bölcseket Edómból és az értelmet Ézsau hegyéről

verse #9

és megrendülnek a te hőseid Téman, hogy annál jobban ki legyen irtva mindenki Ézsau hegyéről az öldöklés által.

verse #10

A testvéreden, Jákóbon elkövetett kegyetlenség miatt takarjon téged gyalázat és légy kiirtva örökre.

verse #11

Azon a napon, amikor veszteg álltál, azon a napon, amikor idegenek vitték fogságba erejét, amikor vad idegenek hatoltak be várkapuiba és sorsot vetettek Jeruzsálem felett, akkor te is olyan voltál, mint bármelyik közöttük.

verse #12

Nem kellett volna tétlenül nézned a te testvérednek végzetnapját, balsorsának idejét, nem kellett volna örvendened Júda fiai fölött pusztulásuk napján és nem kellett volna fennhéjázó szavakat hangoztatnod veszedelmek idején.

verse #13

Nem kellett volna bemenned népem kapujába a sorscsapások napján, nem kellett volna kárörvendve nézni testvéred balvégzetét szerencsétlensége napján, nem kellett volna kinyujtanod kezed az ő vagyonára veszedelmének napján.

verse #14

Nem kellett volna a keresztúton állanod, hogy kiirtsad menekültjeit, nem kellett volna kiszolgáltatnod megmaradottjait a veszedelem idején.

verse #15

Mert közeledik Isten ítéletnapja az összes nemzetek fölé; amint te cselekedtél, úgy cselekszenek véled is és megszolgált béred visszaszáll fejedre.

verse #16

Mert amint ti megittasodtatok szent hegyemen, úgy fognak inni a népek, állandóan inni fognak, dőzsölni, olyanokká lesznek, mintha már nem is volnának.

verse #17

Cijón hegyén azonban menekülés lészen és szent leend az, Jákób háza pedig birtokba veheti azok elhagyott birtokát

verse #18

és Jákób háza olyan lesz, mint a tűz, József háza, mint a láng, Ézsau háza pedig olyan lesz, mint a tarló és fölgyujtják és elemésztik és nem lesz maradéka Ézsau házának, mert az Örökkévaló hirdeti ezt.

verse #19

És birtokba veszik a délvidéket Ézsau hegyével és a rónaságot a filiszteusokkal, újra birtokba veszik Efráim mezőségét, Sómron mezőségét és Benjámin területét a Gileáddal

verse #20

és Izráel fiai seregének fogságba jutott része, amely a Kanaániták között van Corfátig és a Jeruzsálemből fogságba jutottak csoportja, amely Szefárádban van, birtokba fogja venni a délszak várait

verse #21

és fölmennek a fölszabadítók Cijón hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye fölött és Istené lészen az uralkodás.

Chapters:

12