A királyok második könyve

chapter 4


Chapters:

4 5 7 11 12


verse #1

Egy asszony a próféta fiainak feleségei közül kiáltott Elisához, mondván: A te szolgád, az én férjem meghalt és te tudod, hogy a te szolgád istenfélő volt és most jött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet szolgául magának.


verse #2

És felelt neki Elisa: Mit cselekedjek véled? mondd meg nékem, mi van még birtokodban a házban? És szóla a nő: Nincs a te szolgálódnak semmi egyebe a házban, csak egy kenetnyi olaja.


verse #3

Erre a próféta szólt: Menj, kérj kölcsön edényeket összes szomszédnőidtől, üres edényeket, de ne keveset


verse #4

és menj be a házba és zárd be magad mögött és gyermekeid mögött az ajtót és öntsd az olajat azokba az edényekbe és amelyik megtelt, állítsd félre.


verse #5

És elment a nő a prófétától, bezárta az ajtót maga és gyermekei mögött; ezek hordták az edényeket eléje, ő pedig öntött vala.


verse #6

És történt, mikor megteltek az edények, szóla a nő a fiához: Hozz még edényt, és ő felelt neki: Nincs több edény. Erre az olaj elfogyott.


verse #7

És ment a nő és jelentette az Isten emberének, az pedig mondá neki: Menj, add el az olajat, fizesd meg adósságodat, és ami megmarad, azon élj te és fiaid.


verse #8

Történt pedig egy napon, hogy átment Elisa Sunembe; ott volt egy nagytekintélyű asszony, aki őt tartóztatta, hogy náluk egyék kenyeret; történt tehát valahányszor átment, mindig betért oda kenyeret enni.


verse #9

És szólott az asszony férjéhez: Ime kérlek, tudom, hogy Isten embere és szent férfiú az, aki mindig átjön hozzánk,


verse #10

készítsünk egy kis felsőszobát falakkal és helyezzünk oda számára ágyat, széket, asztalt és mécset és midőn majd eljön hozzánk, térjen be oda.


verse #11

S elkövetkezett a nap és a próféta odaérkezett és betért a felső szobába és lefeküdt ott,


verse #12

majd szóla legényének Géházinak: Hívd ezt a sunemi nőt. Midőn hívta, a nő megállott a próféta előtt.


verse #13

és a próféta szólott legényéhez: Mondd meg neki, íme olyan nagyon buzgólkodtál, mit lehetne tenni érted, talán kellene szólni ügyedben a királynak vagy a hadseregparancsnoknak? És szólott a nő: Én a saját népem körében lakom.


verse #14

És szóla a próféta: „Vajjon mit lehetne tenni érte? és szóla Géházi: Nincsen gyermeke és férje öreg.


verse #15

Szóla a próféta: Hívd vissza; visszahívta és a nő megállott az ajtóban


verse #16

és szólt a próféta: Esztendő multán ebben az időben fiúgyermeket fogsz ölelni. És felelt a nő: Óh uram, ne ámítsd a te szolganődet.


verse #17

És a nő várandós lőn, fiút szűlt esztendő multán abban az időpontban, melyet megjósolt neki Elisa.


verse #18

Megnőtt a gyermek és történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratók közé


verse #19

és szóla atyjához: Óh fejem, fejem! És az apa szóla legényéhez:Vidd haza anyjához. –


verse #20

És fölemelte és elvitte anyjához és ült a gyermek délidőig anyja térdén és aztán meghalt.


verse #21

És fölvitte az anyja és lefektette Isten emberének ágyára és bezárta rája az ajtót, midőn távozott.


verse #22

És hivatta férjét és szóla néki: Küldj nekem egyet legényeid közül és egyet szamaraid közül, hadd futok Isten emberéhez, legott visszatérek.


verse #23

És szóla a férj: Mért mégy hozzá, ma nincs sem újhold napja, sem szombat napja. És szólott a nő: Béke veled!


verse #24

És fölnyergelé az öszvért és szólott legényéhez: Vezesd és menj és ne tartsd vissza a vágtatásban, csak ha szólok neked.


verse #25

És ment és elérkezett Isten emberéhez Karmel hegyére és történt, midőn megpillantá Isten embere őt magával szemben, szóla Géházihoz, az ő legényéhez: Ime ez a sunemi nő,


verse #26

most hát fuss elébe és szólj hozzá: Vajjon békességben vagy-e, békességben van-e férjed, békességben van-e gyermeked? és a nő felelt: Békességben!


verse #27

De fölment Isten emberéhez a hegyre, lábához borult, Géházi odalépett, hogy eltaszítsa onnan és szóla Isten embere: Hagyd őt, mert keserűséggel tele a lelke, és Isten titokban tartotta előttem és nem adta tudtomra.


verse #28

És szóla a nő: Vajjon kértem-e én gyermeket uramtól, hiszen mondtam, ne áltass engem!


verse #29

Erre szólt a próféta Géházihoz: Csatold övedet derekadra, vedd az én támaszbotomat kezedbe és menj, ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, ha az köszönt téged, ne felelj neki és helyezd támaszbotomat a gyermek arcára.


verse #30

És megszólalt a gyermek anyja: Az élő Istenre! és lelked életére! Esküszöm, nem hagylak itt! Erre fölkelt a próféta és követte őt. Géházi pedig haladt előttük és a támaszbotot a gyermek arcára helyezé, de se hang, se nesz, mire visszatért ura elé és jelenté neki, mondván: Nem ébredt föl a gyermek.


verse #32

És beméne Elisa a házba és íme a gyermek holtan fekszik az ágyán.


verse #33

És belépett és rázárta az ajtót kettejükre és imádkozott az Örökkévalóhoz


verse #34

és odament az ágyhoz és ráborult a gyermekre és illeszté ajkát ajkára, szemét szemére, kezét kezére és melengette és melegedni kezdett a gyermek teste


verse #35

és a próféta visszament az ágytól, föl- és alájárt a házban, majd újra odalépett és melengette a gyermeket és a gyermek tüsszentett, hétszer egymásután s a gyermek kinyitotta szemeit.


verse #36

És kiáltott a próféta Géházinak és mondá: Hívd ezt a sunemi nőt és hívta és bejött és szóla a próféta: Vedd föl fiadat!


verse #37

És odalépett és lábai elé borult és lehajolt a földig és fölemelte fiát és távozott.


verse #42

Egy férfi jött Báál-Sálisából és hozott az Isten emberének zsenge gabonából készített kenyeret, húsz kenyeret; azonkívül árpát és gabonát zsákjában és szólott: Adj a népnek, hogy egyenek.


verse #43

És a próféta szolgája erre azt mondta: Hogyan adhatom ezt száz ember elé? A próféta így szólt: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert így szólt az Örökkévaló: Enni fognak és még marad is.


verse #44

Eléjük adta tehát és ettek és még maradt is, az Örökkévaló igéje szerint.

Chapters:


Books