A királyok második könyve
4. fejezet
1. vers
Egy asszony a próféta fiainak feleségei közül kiáltott Elisához, mondván: A te szolgád, az én férjem meghalt és te tudod, hogy a te szolgád istenfélő volt és most jött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet szolgául magának.
2. vers
És felelt neki Elisa: Mit cselekedjek véled? mondd meg nékem, mi van még birtokodban a házban? És szóla a nő: Nincs a te szolgálódnak semmi egyebe a házban, csak egy kenetnyi olaja.
3. vers
Erre a próféta szólt: Menj, kérj kölcsön edényeket összes szomszédnőidtől, üres edényeket, de ne keveset
4. vers
és menj be a házba és zárd be magad mögött és gyermekeid mögött az ajtót és öntsd az olajat azokba az edényekbe és amelyik megtelt, állítsd félre.
5. vers
És elment a nő a prófétától, bezárta az ajtót maga és gyermekei mögött; ezek hordták az edényeket eléje, ő pedig öntött vala.
6. vers
És történt, mikor megteltek az edények, szóla a nő a fiához: Hozz még edényt, és ő felelt neki: Nincs több edény. Erre az olaj elfogyott.
7. vers
És ment a nő és jelentette az Isten emberének, az pedig mondá neki: Menj, add el az olajat, fizesd meg adósságodat, és ami megmarad, azon élj te és fiaid.
8. vers
Történt pedig egy napon, hogy átment Elisa Sunembe; ott volt egy nagytekintélyű asszony, aki őt tartóztatta, hogy náluk egyék kenyeret; történt tehát valahányszor átment, mindig betért oda kenyeret enni.
9. vers
És szólott az asszony férjéhez: Ime kérlek, tudom, hogy Isten embere és szent férfiú az, aki mindig átjön hozzánk,
10. vers
készítsünk egy kis felsőszobát falakkal és helyezzünk oda számára ágyat, széket, asztalt és mécset és midőn majd eljön hozzánk, térjen be oda.
11. vers
S elkövetkezett a nap és a próféta odaérkezett és betért a felső szobába és lefeküdt ott,
12. vers
majd szóla legényének Géházinak: Hívd ezt a sunemi nőt. Midőn hívta, a nő megállott a próféta előtt.
13. vers
és a próféta szólott legényéhez: Mondd meg neki, íme olyan nagyon buzgólkodtál, mit lehetne tenni érted, talán kellene szólni ügyedben a királynak vagy a hadseregparancsnoknak? És szólott a nő: Én a saját népem körében lakom.
14. vers
És szóla a próféta: „Vajjon mit lehetne tenni érte? és szóla Géházi: Nincsen gyermeke és férje öreg.
15. vers
Szóla a próféta: Hívd vissza; visszahívta és a nő megállott az ajtóban
16. vers
és szólt a próféta: Esztendő multán ebben az időben fiúgyermeket fogsz ölelni. És felelt a nő: Óh uram, ne ámítsd a te szolganődet.
17. vers
És a nő várandós lőn, fiút szűlt esztendő multán abban az időpontban, melyet megjósolt neki Elisa.
18. vers
Megnőtt a gyermek és történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratók közé
19. vers
és szóla atyjához: Óh fejem, fejem! És az apa szóla legényéhez:Vidd haza anyjához. –
20. vers
És fölemelte és elvitte anyjához és ült a gyermek délidőig anyja térdén és aztán meghalt.
21. vers
És fölvitte az anyja és lefektette Isten emberének ágyára és bezárta rája az ajtót, midőn távozott.
22. vers
És hivatta férjét és szóla néki: Küldj nekem egyet legényeid közül és egyet szamaraid közül, hadd futok Isten emberéhez, legott visszatérek.
23. vers
És szóla a férj: Mért mégy hozzá, ma nincs sem újhold napja, sem szombat napja. És szólott a nő: Béke veled!
24. vers
És fölnyergelé az öszvért és szólott legényéhez: Vezesd és menj és ne tartsd vissza a vágtatásban, csak ha szólok neked.
25. vers
És ment és elérkezett Isten emberéhez Karmel hegyére és történt, midőn megpillantá Isten embere őt magával szemben, szóla Géházihoz, az ő legényéhez: Ime ez a sunemi nő,
26. vers
most hát fuss elébe és szólj hozzá: Vajjon békességben vagy-e, békességben van-e férjed, békességben van-e gyermeked? és a nő felelt: Békességben!
27. vers
De fölment Isten emberéhez a hegyre, lábához borult, Géházi odalépett, hogy eltaszítsa onnan és szóla Isten embere: Hagyd őt, mert keserűséggel tele a lelke, és Isten titokban tartotta előttem és nem adta tudtomra.
28. vers
És szóla a nő: Vajjon kértem-e én gyermeket uramtól, hiszen mondtam, ne áltass engem!
29. vers
Erre szólt a próféta Géházihoz: Csatold övedet derekadra, vedd az én támaszbotomat kezedbe és menj, ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, ha az köszönt téged, ne felelj neki és helyezd támaszbotomat a gyermek arcára.
30. vers
És megszólalt a gyermek anyja: Az élő Istenre! és lelked életére! Esküszöm, nem hagylak itt! Erre fölkelt a próféta és követte őt. Géházi pedig haladt előttük és a támaszbotot a gyermek arcára helyezé, de se hang, se nesz, mire visszatért ura elé és jelenté neki, mondván: Nem ébredt föl a gyermek.
32. vers
És beméne Elisa a házba és íme a gyermek holtan fekszik az ágyán.
33. vers
És belépett és rázárta az ajtót kettejükre és imádkozott az Örökkévalóhoz
34. vers
és odament az ágyhoz és ráborult a gyermekre és illeszté ajkát ajkára, szemét szemére, kezét kezére és melengette és melegedni kezdett a gyermek teste
35. vers
és a próféta visszament az ágytól, föl- és alájárt a házban, majd újra odalépett és melengette a gyermeket és a gyermek tüsszentett, hétszer egymásután s a gyermek kinyitotta szemeit.
36. vers
És kiáltott a próféta Géházinak és mondá: Hívd ezt a sunemi nőt és hívta és bejött és szóla a próféta: Vedd föl fiadat!
37. vers
És odalépett és lábai elé borult és lehajolt a földig és fölemelte fiát és távozott.
42. vers
Egy férfi jött Báál-Sálisából és hozott az Isten emberének zsenge gabonából készített kenyeret, húsz kenyeret; azonkívül árpát és gabonát zsákjában és szólott: Adj a népnek, hogy egyenek.
43. vers
És a próféta szolgája erre azt mondta: Hogyan adhatom ezt száz ember elé? A próféta így szólt: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert így szólt az Örökkévaló: Enni fognak és még marad is.
44. vers
Eléjük adta tehát és ettek és még maradt is, az Örökkévaló igéje szerint.
Könyvek
