A királyok második könyve
capítulo 4
verso 1
Egy asszony a próféta fiainak feleségei közül kiáltott Elisához, mondván: A te szolgád, az én férjem meghalt és te tudod, hogy a te szolgád istenfélő volt és most jött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet szolgául magának.
verso 2
És felelt neki Elisa: Mit cselekedjek véled? mondd meg nékem, mi van még birtokodban a házban? És szóla a nő: Nincs a te szolgálódnak semmi egyebe a házban, csak egy kenetnyi olaja.
verso 3
Erre a próféta szólt: Menj, kérj kölcsön edényeket összes szomszédnőidtől, üres edényeket, de ne keveset
verso 4
és menj be a házba és zárd be magad mögött és gyermekeid mögött az ajtót és öntsd az olajat azokba az edényekbe és amelyik megtelt, állítsd félre.
verso 5
És elment a nő a prófétától, bezárta az ajtót maga és gyermekei mögött; ezek hordták az edényeket eléje, ő pedig öntött vala.
verso 6
És történt, mikor megteltek az edények, szóla a nő a fiához: Hozz még edényt, és ő felelt neki: Nincs több edény. Erre az olaj elfogyott.
verso 7
És ment a nő és jelentette az Isten emberének, az pedig mondá neki: Menj, add el az olajat, fizesd meg adósságodat, és ami megmarad, azon élj te és fiaid.
verso 8
Történt pedig egy napon, hogy átment Elisa Sunembe; ott volt egy nagytekintélyű asszony, aki őt tartóztatta, hogy náluk egyék kenyeret; történt tehát valahányszor átment, mindig betért oda kenyeret enni.
verso 9
És szólott az asszony férjéhez: Ime kérlek, tudom, hogy Isten embere és szent férfiú az, aki mindig átjön hozzánk,
verso 10
készítsünk egy kis felsőszobát falakkal és helyezzünk oda számára ágyat, széket, asztalt és mécset és midőn majd eljön hozzánk, térjen be oda.
verso 11
S elkövetkezett a nap és a próféta odaérkezett és betért a felső szobába és lefeküdt ott,
verso 12
majd szóla legényének Géházinak: Hívd ezt a sunemi nőt. Midőn hívta, a nő megállott a próféta előtt.
verso 13
és a próféta szólott legényéhez: Mondd meg neki, íme olyan nagyon buzgólkodtál, mit lehetne tenni érted, talán kellene szólni ügyedben a királynak vagy a hadseregparancsnoknak? És szólott a nő: Én a saját népem körében lakom.
verso 14
És szóla a próféta: „Vajjon mit lehetne tenni érte? és szóla Géházi: Nincsen gyermeke és férje öreg.
verso 15
Szóla a próféta: Hívd vissza; visszahívta és a nő megállott az ajtóban
verso 16
és szólt a próféta: Esztendő multán ebben az időben fiúgyermeket fogsz ölelni. És felelt a nő: Óh uram, ne ámítsd a te szolganődet.
verso 17
És a nő várandós lőn, fiút szűlt esztendő multán abban az időpontban, melyet megjósolt neki Elisa.
verso 18
Megnőtt a gyermek és történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratók közé
verso 19
és szóla atyjához: Óh fejem, fejem! És az apa szóla legényéhez:Vidd haza anyjához. –
verso 20
És fölemelte és elvitte anyjához és ült a gyermek délidőig anyja térdén és aztán meghalt.
verso 21
És fölvitte az anyja és lefektette Isten emberének ágyára és bezárta rája az ajtót, midőn távozott.
verso 22
És hivatta férjét és szóla néki: Küldj nekem egyet legényeid közül és egyet szamaraid közül, hadd futok Isten emberéhez, legott visszatérek.
verso 23
És szóla a férj: Mért mégy hozzá, ma nincs sem újhold napja, sem szombat napja. És szólott a nő: Béke veled!
verso 24
És fölnyergelé az öszvért és szólott legényéhez: Vezesd és menj és ne tartsd vissza a vágtatásban, csak ha szólok neked.
verso 25
És ment és elérkezett Isten emberéhez Karmel hegyére és történt, midőn megpillantá Isten embere őt magával szemben, szóla Géházihoz, az ő legényéhez: Ime ez a sunemi nő,
verso 26
most hát fuss elébe és szólj hozzá: Vajjon békességben vagy-e, békességben van-e férjed, békességben van-e gyermeked? és a nő felelt: Békességben!
verso 27
De fölment Isten emberéhez a hegyre, lábához borult, Géházi odalépett, hogy eltaszítsa onnan és szóla Isten embere: Hagyd őt, mert keserűséggel tele a lelke, és Isten titokban tartotta előttem és nem adta tudtomra.
verso 28
És szóla a nő: Vajjon kértem-e én gyermeket uramtól, hiszen mondtam, ne áltass engem!
verso 29
Erre szólt a próféta Géházihoz: Csatold övedet derekadra, vedd az én támaszbotomat kezedbe és menj, ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, ha az köszönt téged, ne felelj neki és helyezd támaszbotomat a gyermek arcára.
verso 30
És megszólalt a gyermek anyja: Az élő Istenre! és lelked életére! Esküszöm, nem hagylak itt! Erre fölkelt a próféta és követte őt. Géházi pedig haladt előttük és a támaszbotot a gyermek arcára helyezé, de se hang, se nesz, mire visszatért ura elé és jelenté neki, mondván: Nem ébredt föl a gyermek.
verso 32
És beméne Elisa a házba és íme a gyermek holtan fekszik az ágyán.
verso 33
És belépett és rázárta az ajtót kettejükre és imádkozott az Örökkévalóhoz
verso 34
és odament az ágyhoz és ráborult a gyermekre és illeszté ajkát ajkára, szemét szemére, kezét kezére és melengette és melegedni kezdett a gyermek teste
verso 35
és a próféta visszament az ágytól, föl- és alájárt a házban, majd újra odalépett és melengette a gyermeket és a gyermek tüsszentett, hétszer egymásután s a gyermek kinyitotta szemeit.
verso 36
És kiáltott a próféta Géházinak és mondá: Hívd ezt a sunemi nőt és hívta és bejött és szóla a próféta: Vedd föl fiadat!
verso 37
És odalépett és lábai elé borult és lehajolt a földig és fölemelte fiát és távozott.
verso 42
Egy férfi jött Báál-Sálisából és hozott az Isten emberének zsenge gabonából készített kenyeret, húsz kenyeret; azonkívül árpát és gabonát zsákjában és szólott: Adj a népnek, hogy egyenek.
verso 43
És a próféta szolgája erre azt mondta: Hogyan adhatom ezt száz ember elé? A próféta így szólt: Add oda a népnek, hadd egyenek, mert így szólt az Örökkévaló: Enni fognak és még marad is.
verso 44
Eléjük adta tehát és ettek és még maradt is, az Örökkévaló igéje szerint.
Libros
