Deuteronomium
capítulo 1
verso 1
Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izráelhez intézett a Jordánon túl, a sivatagban, a síkságon, Szúf átellenében, Párán és Tófel és Lábán és Hacérót és Di-Záháb között.
verso 2
Tizenegy napi járó ez a Hórébtől a Széir hegye felé vivő úton Kádés-Barnéáig.
verso 3
És történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján, hogy Mózes szólt Izráel fiaihoz mindenben úgy, ahogy parancsot adott neki az Örökkévaló, hozzájuk;
verso 4
miután megverte Szihónt, az Emórinak királyát, aki Hesbónban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edreiben.
verso 5
A Jordán túlsó partján, Móáb országában hozzáfogott Mózes magyarázni ezt a tant, mondván:
verso 6
Az Örökkévaló, a mi Istenünk, szólt hozzánk a Hórébnél, mondván: Elég volt eddig vesztegelnetek ennél a hegynél;
verso 7
forduljatok meg és induljatok el és menjetek előre az Emórinak hegyéhez és mind a vele szomszédos tájakra, a síkságon, a hegyen és a lapályon, a déli vidéken és a tenger mellékén a Kanaáni országába és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig.
verso 8
Lásd, én elétek adtam az országot, menjetek be és vegyétek birtokba az országot, amelyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja és magzataiknak utánuk.
verso 9
És szóltam hozzátok abban az időben, mondván: Nem bírom, hogy én egyedül vigyelek titeket.
verso 10
Az Örökkévaló, a ti Istenetek megsokasított benneteket és íme ma annyian vagytok sokaságra, mint az égnek csillagai.
verso 11
Az Örökkévaló, őseitek Istene szaporítson titeket ezerszer annyira, mint amennyien vagytok és áldjon meg benneteket, mint ahogy megigérte nektek.
verso 12
Hogyan viseljem egymagam nehéz súlyotokat, terheteket és pörös ügyeiteket?
verso 13
Hozzatok ide magatoknak bölcs, értelmes és ismert férfiakat törzseitek szerint és én őket fölétek helyezem.
verso 14
És ti feleltetek nekem és mondtátok: Jó dolog az, amit te mondtál, hogy megtegyed.
verso 15
Akkor vettem törzseitek fejeit, bölcs és ismert férfiakat és főnökökké tettem őket fölétek, ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé és felügyelőkké törzseitek szerint.
verso 16
És megparancsoltam bíráitoknak abban az időben, mondván: testvéreitek között hallgassátok meg az ügyet és ítéljetek igazsággal ember és testvére és a jövevény között, aki vele van.
verso 17
Ne ismerjetek személyt az ítéletben, hallgassátok meg egyformán a kicsinyt és a nagyot, senkitől ne rettenjetek meg, mert az ítélet Istené; és amely dolog nehéz nektek, azt hozzátok elém és én meghallgatom.
verso 18
És megparancsoltam nektek abban az időben mind a dolgokat, amelyeket tennetek kell.
verso 19
És elindultunk a Hórébtól és végigmentünk az egész nagy és félelmetes sivatagon, amelyet láttatok, az Emóri hegye felé vezető úton, amint megparancsolta nekünk az Örökkévaló, a mi Istenünk, és eljutottunk Kádés-Barnéáig.
verso 20
És szóltam hozzátok: elérkeztetek az Emóri hegyéig, amelyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nekünk ad.
verso 21
Lásd, az Örökkévaló, a te Istened elébed adta az országot, menj föl, foglald el, amint mondta neked az Örökkévaló, őseid Istene; ne félj és ne remegj!
verso 22
És odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék számunkra az országot és hozzanak nekünk hírt az útról, amelyen majd fölmegyünk és a városokról, amelyekhez eljutunk.
verso 23
Jónak tetszett szememben a dolog és vettem közületek tizenkét férfiút, egy-egy férfit minden törzsre.
verso 24
És útnak eredtek és fölmentek a hegyre, eljutottak Eskól völgyéig és kikémlelték.
verso 25
Vettek kezükbe az ország gyümölcséből és lehozták nekünk és hoztak nekünk hírt és mondták: Jó ország az, amelyet az Örökkévaló, a mi Istenünk ad nekünk.
verso 26
De ti nem akartatok fölmenni és ellenszegültetek az Örökkévaló, a ti Istenetek szavának.
verso 27
Zúgolódtatok sátraitokban és mondtátok: Mert gyűlöl bennünket az Örökkévaló, azért vezetett ki bennünket Egyiptom országából, hogy az Emóri kezébe adjon minket, hogy elpusztítson minket.
verso 28
Hova menjünk föl mi? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: nagyobb és magasabb nép az nálunk, a városok nagyok és meg vannak erősítve az égig és még az Anákim fiait is láttuk ott!
verso 29
És szóltam hozzátok: Ne ijedjetek meg és ne féljetek tőlük.
verso 30
Az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki előttetek jár, Ő fog érettetek harcolni, egészen úgy amint cselekedett veletek Egyiptomban szemetek előtt,
verso 31
és a sivatagban, amit magad láttál, hogy úgy vitt téged az Örökkévaló, a te Istened, amint viszi az ember az ő fiát az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.
verso 32
És ebben a dologban nem akartok hinni az Örökkévalóban, a ti Istenetekben,
verso 33
aki előttetek járt az úton, hogy kiszemeljen számotokra helyet táborozástokra, éjjel tűzben, hogy mutassa nektek az utat, amelyen menjetek, és nappal felhőben.
verso 34
És az Örökkévaló meghallotta beszédetek szavát, megharagudott és megesküdött, mondván:
verso 35
Nem fogja látni egy sem ez emberek közül, e gonosz nemzedék azt a jó országot, amelyről megesküdtem, hogy őseiteknek adom;
verso 36
kivéve Kálébet, Jefunne fiát; ő látni fogja és neki fogom adni azt a földet, amelyen járt, és fiainak, mivelhogy teljesen követte az Örökkévalót.
verso 37
Reám is megneheztelt az Örökkévaló miattatok, mondván: Te sem fogsz oda bemenni.
verso 38
Józsua, Nún fia, aki előtted áll, ő fog oda bemenni, őt bátorítsd, mert ő fogja azt birtokba adni Izráelnek.
verso 39
Gyermekeitek pedig, akikről mondtátok, hogy martalékká lesznek és fiaitok, akik ma még nem ismerik a jót és a rosszat, ők mennek oda be, nekik adom és majd ők veszik birtokukba.
verso 40
Ti pedig forduljatok és induljatok a sivatagba a Sástenger felé.
verso 41
És ti feleltetek és mondtátok nekem: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen, mi föl akarunk menni, hogy harcoljunk akként, amint megparancsolta az Örökkévaló, a mi Istenünk. Felöveztétek mindnyájan harci eszközeiteket és elszántátok magatokat fölmenni a hegyre.
verso 42
És szólt hozzám az Örökkévaló: Mondd nekik: Ne menjetek fel és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek, nehogy vereséget szenvedjetek ellenségeitek előtt.
verso 43
És szóltam hozzátok, de ti nem hallgattatok reám, engedetlenek voltatok az Örökkévaló parancsa iránt, megátalkodtatok és fölmentetek a hegyre.
verso 44
És kivonult ellenetek az Emóri, aki azon a hegyen lakik, és űzőbe vettek benneteket, mint ahogy a méhek cselekszenek, és megvertek benneteket a Széiren egész Hormáig.
verso 45
És visszatértetek és sírtatok az Örökkévaló színe előtt, de az Örökkévaló nem hallgatott szavatokra és nem figyelt reátok.
verso 46
És maradtatok Kádésben hosszú ideig, ameddig ott maradtatok.
Libros
