Hósea próféta könyve
capítulo 2
verso 1
És olyan lesz Izráel fiainak száma, mint a tenger fövénye, ami meg nem mérhető és meg nem számlálható. És annak helyében, amit mondanak nekik: ti nem vagytok az Én népem, azt fogják mondani róluk: Ők az élő Isten fiai!
verso 2
És össze fognak gyülekezni Júda fiai és Izráel fiai együvé és egy vezért helyeznek maguk fölé és táborba vonulnak föl az országból, mert nagy Jizreel napja.
verso 3
Mondjátok testvéreiteknek: az Én népem; és nővéreiteket nevezzétek Isten kegyeltjének.
verso 4
De szálljatok pörbe anyátokkal, szálljatok pörbe, mert nem tekintem őt hitvestársamnak és én nem vagyok az ő ura és mondjátok neki, hogy távolítsa el lederségét arcából és paráznaságát kebléről;
verso 5
mert különben levetkőztetem őt csupaszra és kitaszítom őt anyaszült meztelenül, olyanná teszem, mint a sivatag, olyanná, mint a tikkadt föld és veszni hagyom szomjúságában,
verso 6
és gyermekein sem könyörülök, mert erkölcstelenség szülöttei ők.
verso 7
Mert parázna volt anyjuk, szégyenben élt szülőanyjuk, midőn így szólt: az én barátaim nyomában akarok járni, akik kenyeremet adják és italomat, gyapjamat és a lenemet, olajamat és mustáromat.
verso 8
Ezért zárom el utadat tövissel és körülkerítem bozótsövénnyel, hogy ne találja meg ösvényeit.
verso 9
És rohanni fog barátai után, de nem éri el őket, keresni fogja őket, de nem találja meg és akkor így szól: Visszamennék én, visszatérnék első uramhoz, mert jobb volt akkor nekem, mint most.
verso 10
És ő nem tudta, hogy én adtam neki a gabonát, a mustot, az olajat és én szaporítottam számára az ezüstöt és az aranyat, amiből bálványt készítettek.
verso 11
Azért visszaveszem gabonámat kellő időben, mustomat kitűzött idején, megmentem gyapjúmat és lenemet, hogy ne legyen mivel eltakarnia szégyenét.
verso 12
Most pedig föltárom hitványságát barátainak szeme előtt és nem mentheti meg tőlem senki.
verso 13
Megszüntetem minden vígságát, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepi gyülekezetét.
verso 14
Elpusztítom szőlőjét és fügefáit, melyekről azt mondta: Ezeket ajándékul adták nékem az én barátaim! És olyanná teszem, mint az erdő fái, melyeket a mezei vad lerág.
verso 15
Számonkérem tőle a Báaloknak szentelt napokat, amelyeken tömjént füstölgtetett nekik, midőn magát gyűrűivel és nyakláncaival ékesítette és barátai után járt, engem meg elfelejtett, úgymond az Örökkévaló.
verso 16
Ezért rábeszélem és kivezetem őt a sivatagba és ott beszélek szívére.
verso 17
És szőlőkertül adom neki ott a sivatagot és az enyészet völgyét, mint a remény kapuját. És ottan fog ő újra énekelni, mint egykor ifjúsága napjaiban, mint azon a napon, midőn feljött Egyiptom országából.
verso 18
És azon a napon, úgymond az Örökkévaló, így fogsz szólítani engem: Isi és nem fogsz többé engem így szólítani: Báali.
verso 19
Mert eltávolítom ajkairól a Báalok nevét, hogy a nevük se legyen említve többé soha.
verso 20
És azon a napon szövetséget kötök számukra az erdei vadakkal, az ég madaraival és a földnek csúszó-mászó állataival; az íjat, a kardot és a háborút kitöröm az országból és nyugodni hagyom őket biztonságban.
verso 21
Akkor majd eljegyezlek téged magamnak örökre, eljegyezlek téged igazsággal és joggal, szeretettel és kegyelemmel.
verso 22
És eljegyezlek téged magamnak hittel, hogy ismerjed az Örökkévalót!
Libros
