A királyok második könyve
capítulo 7
verso 3
Négy poklos férfi volt a város kapuján kívül és szóltak egymáshoz: Mit ülünk itt addig, amíg meghalunk?
verso 4
Ha azt mondjuk: menjünk be a városba, és a városban éhínség van, meghalunk ott. És ha itt maradunk, meghalunk itt. Azért rajta, induljunk, törjünk be Arám táborába; ha életben hagynak, élni fogunk, ha megölnek, meghalunk.
verso 5
És fölkerekedtek alkonyatkor, hogy bemenjenek Arám táborába és elérkeztek a tábor széléhez és íme, nem volt ott egyetlen ember sem.
verso 6
Az Örökkévaló ugyanis hangot hallatott Arám táborával, hadiszekerek hangját, paripák hangját, nagy hadsereg hangját és szólottak egymáshoz: Lám Izráel királya fölbérelte ellenünk a Hettita királyokat és Egyiptom királyait, hogy megtámadjanak minket.
verso 7
És fölkeltek és elfutamodtak az alkonyatban, és otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort úgy amint volt és futottak az életükért.
verso 8
És odajöttek a poklosok a tábor széléhez, bementek az egyik sátorba, ott ettek és ittak és elvittek onnan ezüstöt, aranyat és ruhákat és elmentek és elrejtették azokat; és visszatértek, bementek egy másik sátorba, onnan is elvitték, amit találtak és elmentek és elrejtették.
verso 9
Azután szólottak egymáshoz: Nem helyes, amit mi cselekszünk, a mai nap öröm napja és mi hallgatunk és várakozunk, míg kivilágosodik a reggel és így bűn fog terhelni minket, ezért induljunk és jelentsük a király házának.
verso 10
És elmentek és szólították a vár kapusát és elmondták az őrségnek következőképpen: Mi elmentünk Arám táborába és íme, nincs ott egyetlen ember sem és nincs emberi hang, hanem a lovak ki vannak pányvázva és a szamarak ki vannak pányvázva és a sátrak úgy vannak, amint voltak.
verso 11
És kiáltott a kapuőrség és jelentést tettek belül a királyi háznak.
verso 12
És fölkelt a király éjjel és szólott szolgáihoz: Megmondom nektek, hogy mit tesznek velünk az arameusok, tudják, hogy éhezünk, azért kimentek a táborból, hogy elrejtőzzenek a réten, gondolván, ha kijönnek a várból, akkor elevenen elfogjuk őket és benyomolunk a városba.
verso 13
Erre szót emelt szolgáinak egyike és mondta: Hát vegyünk ötöt a megmaradt lovakból, ha megmaradnak, akkor megmaradnak úgy, mint Izráel egész tömege, ha elpusztulnak, úgy pusztulnak el, mint Izráel egész tömege, azért hát küldjük el őket és lássuk.
verso 14
És vettek két szekeret lovakkal és elküldte azokat a király Arám tábora után, mondván: Menjetek és lássátok.
verso 15
És ezek elmentek utánuk egészen a Jordánig és íme, az egész út tele van elszórt ruhákkal és fegyverekkel, amelyeket az arameusok eldobáltak, mikor sietve menekültek. És visszatértek a követek és jelentették a királynak.
verso 16
És kivonult a nép és zsákmányul ejtette Arám táborát és rögtön egy mérték lángliszt egy sekelbe és két mérték árpa egy sekelbe került, Isten igéje szerint.
verso 17
És a király a tisztet, akinek karjára támaszkodott, a kapuba rendelte, ott azután a tömeg összetiporta és meghalt, amint megjósolta Isten embere, amint előre megmondta, mikor a király leszállott hozzája.
verso 18
És úgy történt, amint Isten embere előre megmondotta, mikor beszélt a királlyal, mondván: két mérték árpa egy sekelért, egy mérték lángliszt lesz kapható egy sekelért holnap ilyenkor Sómrón kapujában.
verso 19
És akkor az a tiszt felelt az Isten emberének, mondván: Bizonyára Isten rácsnyílásokat készít az égre, vajjon történhet-e olyan dolog? És válaszolt neki a próféta: Szemeddel látni fogod, de belőle enni nem fogsz!
verso 20
És így történt vele, összetiporta a nép a kapuban és meghalt.
Libros
