A királyok második könyve

chapter 7


Chapters:

4 5 7 11 12


verse #3

Négy poklos férfi volt a város kapuján kívül és szóltak egymáshoz: Mit ülünk itt addig, amíg meghalunk?


verse #4

Ha azt mondjuk: menjünk be a városba, és a városban éhínség van, meghalunk ott. És ha itt maradunk, meghalunk itt. Azért rajta, induljunk, törjünk be Arám táborába; ha életben hagynak, élni fogunk, ha megölnek, meghalunk.


verse #5

És fölkerekedtek alkonyatkor, hogy bemenjenek Arám táborába és elérkeztek a tábor széléhez és íme, nem volt ott egyetlen ember sem.


verse #6

Az Örökkévaló ugyanis hangot hallatott Arám táborával, hadiszekerek hangját, paripák hangját, nagy hadsereg hangját és szólottak egymáshoz: Lám Izráel királya fölbérelte ellenünk a Hettita királyokat és Egyiptom királyait, hogy megtámadjanak minket.


verse #7

És fölkeltek és elfutamodtak az alkonyatban, és otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort úgy amint volt és futottak az életükért.


verse #8

És odajöttek a poklosok a tábor széléhez, bementek az egyik sátorba, ott ettek és ittak és elvittek onnan ezüstöt, aranyat és ruhákat és elmentek és elrejtették azokat; és visszatértek, bementek egy másik sátorba, onnan is elvitték, amit találtak és elmentek és elrejtették.


verse #9

Azután szólottak egymáshoz: Nem helyes, amit mi cselekszünk, a mai nap öröm napja és mi hallgatunk és várakozunk, míg kivilágosodik a reggel és így bűn fog terhelni minket, ezért induljunk és jelentsük a király házának.


verse #10

És elmentek és szólították a vár kapusát és elmondták az őrségnek következőképpen: Mi elmentünk Arám táborába és íme, nincs ott egyetlen ember sem és nincs emberi hang, hanem a lovak ki vannak pányvázva és a szamarak ki vannak pányvázva és a sátrak úgy vannak, amint voltak.


verse #11

És kiáltott a kapuőrség és jelentést tettek belül a királyi háznak.


verse #12

És fölkelt a király éjjel és szólott szolgáihoz: Megmondom nektek, hogy mit tesznek velünk az arameusok, tudják, hogy éhezünk, azért kimentek a táborból, hogy elrejtőzzenek a réten, gondolván, ha kijönnek a várból, akkor elevenen elfogjuk őket és benyomolunk a városba.


verse #13

Erre szót emelt szolgáinak egyike és mondta: Hát vegyünk ötöt a megmaradt lovakból, ha megmaradnak, akkor megmaradnak úgy, mint Izráel egész tömege, ha elpusztulnak, úgy pusztulnak el, mint Izráel egész tömege, azért hát küldjük el őket és lássuk.


verse #14

És vettek két szekeret lovakkal és elküldte azokat a király Arám tábora után, mondván: Menjetek és lássátok.


verse #15

És ezek elmentek utánuk egészen a Jordánig és íme, az egész út tele van elszórt ruhákkal és fegyverekkel, amelyeket az arameusok eldobáltak, mikor sietve menekültek. És visszatértek a követek és jelentették a királynak.


verse #16

És kivonult a nép és zsákmányul ejtette Arám táborát és rögtön egy mérték lángliszt egy sekelbe és két mérték árpa egy sekelbe került, Isten igéje szerint.


verse #17

És a király a tisztet, akinek karjára támaszkodott, a kapuba rendelte, ott azután a tömeg összetiporta és meghalt, amint megjósolta Isten embere, amint előre megmondta, mikor a király leszállott hozzája.


verse #18

És úgy történt, amint Isten embere előre megmondotta, mikor beszélt a királlyal, mondván: két mérték árpa egy sekelért, egy mérték lángliszt lesz kapható egy sekelért holnap ilyenkor Sómrón kapujában.


verse #19

És akkor az a tiszt felelt az Isten emberének, mondván: Bizonyára Isten rácsnyílásokat készít az égre, vajjon történhet-e olyan dolog? És válaszolt neki a próféta: Szemeddel látni fogod, de belőle enni nem fogsz!


verse #20

És így történt vele, összetiporta a nép a kapuban és meghalt.

Chapters:


Books