chapter 5
És Náámán, Arám királyának hadvezére, nagy férfiú volt az ő ura előtt, nagy tekintélyű, mert általa adott az Örökkévaló győzelmet Arámnak; és a férfiú kiváló vitéz volt, de poklos.
És az arameusok csapatokban indultak harcba és foglyul ejtettek Izráel országából egy fiatal leányt és ez Náámán felesége előtt mint szolganő foglalatoskodott.
Egy ízben szólott úrnőjéhez: Bárha az én uram a próféta elé kerülne, aki Sómrónban van, az megszabadítaná őt poklosságától.
És a nő ment és elmondta urának, mondván: Így és ekkép beszélt az Izráel országából való leányzó.
És Árám királya így szólt: Indulj el és menj oda, és én levelet fogok küldeni Izráel királyához. És Náámán elment, kezéhez vett tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz öltözet ruhát.
És elvitte Izráel királyához a levelet, amely így szólt: Midőn ez a levél megérkezik hozzád, íme, elküldöttem tehozzád szolgámat Náámánt, gyógyítsd meg poklosságából.
És történt, hogy midőn elolvasta Izráel királya a levelet, megszaggatta ruháit és szólott: Vajjon Isten vagyok én, hogy halált és életet osszak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak egy embert poklosságából? Bizony vegyétek tudomásul és lássátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.
És történt, midőn meghallotta Elisa, Isten embere, hogy Izráel királya megtépte ruháit, elküldött a királyhoz mondván: Miért tépted meg ruháidat? Jöjjön hozzám, hadd tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
És Náámán elment lovaival és díszszekerével és megállott Elisa házának ajtaja előtt.
És kiküldött hozzá Elisa egy követet, mondván: Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban és helyreáll a te tested egészsége és tisztulj meg.
De megneheztelt erre Náámán és eltávozott és szólott: Íme, azt gondoltam, sietve jön elém és megáll, hívja Örökkévaló Istene nevét és kezét végighúzza a beteg helyen és megszűnik a poklosság.
Hiszen Ámáná és Párpár, Damaszkusz folyói jobbak Izráel összes vizeinél; inkább megfürdök azokban és megtisztulok. És megindult és elment haragban.
És odaléptek hozzá szolgái és beszéltek vele és mondták: Atyám, nagy dolgot mondott a próféta tenéked, talán jobb volna, ha megtennéd, annál inkább, mert azt mondta néked: Fürödj meg és tisztulj meg.
Erre Náámán leszállt és alámerült a Jordán vizében hétszer, Isten emberének szava szerint. És visszatért testének épsége, olyan üde volt, mint egy fiatal gyermek teste és teljesen megtisztult.
És visszatért Isten emberéhez ő és egész tábora és bement és megállott előtte és szólott: Íme, most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön sehol másutt, csak Izráelben és most kérlek, fogadj el egy kis áldást a te szolgádtól.
És szólott Elisa: Él az Isten, akinek színe előtt állottam, nem fogadok el semmit. És amaz kérlelte, hogy fogadja el, de a próféta ellenállott.
És szólt Náámán: Ha már nem, engedd meg szolgádnak, hogy innen földet vihessen oltáremelésre, amennyit egy öszvérpár elbír, mert a te szolgád nem fog többé se égő, se vágóáldozatot bemutatni más isteneknek, csak az Örökkévalónak.
Csak egyet bocsásson meg az Örökkévaló a te szolgádnak: midőn az én királyom bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon és ő karomra támaszkodik és én kénytelen vagyok leborulni Rimmón házában, ezt bocsássa meg az Örökkévaló a te szolgádnak.
És szólt hozzá a próféta: Menj békében. És eltávozott tőle egy kis dűlőföld jártányira.