Genezis
50. fejezet
1. vers
És József ráborult atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.
2. vers
Azután megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját és az orvosok bebalzsamozták Izráelt.
3. vers
Mikor eltelt negyven nap, mert eddig tartanak a bebalzsamozás napjai, megsiratták az egyiptomiak hetven napig.
4. vers
És mikor a megsiratás napjai elmúltak, szólt József Fáraó háza népéhez, mondván: „Ha kegyet találtam szemetekben, szóljatok, kérlek benneteket, Fáraó fülébe, mondván:
5. vers
Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok, oda temess el engem síromba, amelyet magamnak Kanaán országában ástam; most tehát hadd menjek fel és temessem el atyámat és azután visszatérek”.
6. vers
És szólt Fáraó: „Menj fel és temesd el atyádat, amint megesketett”.
7. vers
És József felment, hogy eltemesse atyját és elmentek vele Fáraónak összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának minden vénei.
8. vers
József egész házanépe, testvérei és atyja egész házanépe. Csupán gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták Gósen földjén.
9. vers
Felmentek vele szekerek is, meg lovasok is, úgyhogy a tábor igen hatalmas volt.
10. vers
Eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl van és ott igen nagy és fájdalmas siratást tartottak; hét napi gyászt rendezett atyjának.
11. vers
Midőn Kanaán ország lakossága látta a gyászt az Átád szérűjében, mondták: „Súlyos gyász ez az Egyiptomiaknak”. Ezért nevezték el a helyet Ábél-Micrájimnak, amely a Jordánon túl van.
12. vers
És fiai úgy cselekedtek vele, amint ő megparancsolta nekik.
13. vers
Elvitték fiai Kanaán országába és eltemették a Makpéla mezejének barlangjába, amelyet Ábrahám sírnak való birtokul vett a mezővel együtt a hittita Efróntól, Mamré előtt.
14. vers
És József visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele, hogy eltemessék atyját, miután eltemette atyját.
15. vers
Mikor József testvérei látták, hogy atyjuk meghalt, azt mondták: „Meglehet, hogy József gyűlöl bennünket és visszafizeti mindazt a rosszat, amit ellene elkövettünk”.
16. vers
Üzentek hát Józsefnek, mondván: „Atyád meghagyta halála előtt, mondván;
17. vers
Így szóljatok Józsefhez: ó bocsásd meg testvéreid hűtlenségét és vétküket, hogy rosszat követtek el ellened. Most tehát bocsásd meg, kérlek, a te atyád Istene szolgáinak hűtlenségét”. És József sírt, mikor így beszéltek hozzá.
18. vers
Elmentek azután testvérei és leborultak előtte és szóltak? „Mi a te szolgáid vagyunk”.
19. vers
És József szólt hozzájuk: „Ne féljetek, hát Isten helyén vagyok-e én?
20. vers
Igaz ugyan, hogy ti rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta, hogy megtörténjen az, ami már meg is van, hogy megmentse sok nép életét.
21. vers
Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket”. Megvígasztalta őket és barátságosan szólt hozzájuk.
22. vers
És József Egyiptomban lakott, ő és atyja házanépe. És élt József száztíz évig.
23. vers
És látta József Efráim gyermekeit harmadíziglen; Mákir, Menasse fiának gyermekei, szintén József térdein születtek.
24. vers
És szólt József testvéreihez: „Én meghalok, de Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és kivezet benneteket ebből az országból abba az országba, melyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”
25. vers
És megeskette József Izráel fiait, mondván: „Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek el innen csontjaimat”.
26. vers
Ezután meghalt József száztíz éves korában, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.
Könyvek
