Genezis
3. fejezet
1. vers
A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, amelyet az Örökkévaló Isten alkotott, és így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy ne egyetek a kertnek egy fájáról sem?”
2. vers
És felelte az asszony a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. vers
csak annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, mondta Isten, ne egyetek és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok”.
4. vers
És mondta a kígyó az asszonynak: „Nem fogtok meghalni;
5. vers
mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik szemetek és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói.”
6. vers
És midőn látta az asszony, hogy a fa jó táplálékul és gyönyörűsége a szemnek és kívánatos volt, hogy bölccsé tegye őket, tépett gyümölcséből és megette; adott férjének is, aki vele volt, és ő is evett.
7. vers
Erre megnyílt mindkettőjük szeme és megtudták, hogy meztelenek és összefűztek fügefaleveleket és csináltak maguknak öveket.
8. vers
És meghallották az Örökkévaló Isten hangját, mikor hűs alkonyatkor a kertben járt; és elrejtőzött az ember és a felesége a kert fái közé az Örökkévaló Isten elől.
9. vers
És megszólította az Örökkévaló Isten az embert, mondván neki: „Hol vagy?”
10. vers
És felelt az ember: „Hallottam hangodat a kertben és féltem, mert meztelen vagyok; azért rejtőztem el.”
11. vers
És Ő szólt: „Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, melyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél?”
12. vers
És mondta az ember: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és én ettem.”
13. vers
Erre az Örökkévaló Isten odaszólt az asszonynak: „Mit tettél!” És az asszony felelt: „A kígyó rászedett engem és én ettem.”
14. vers
És mondta az Örökkévaló Isten a kígyónak: „Mivel ezt tetted, átkozott légy minden barom között és minden mezei vad között, hasadon járj és homokot egyél életed minden napjában!
15. vers
És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, a te magzatod és az ő magzatja közé; ő megsért téged fejeden, te pedig megsérted őt a sarkán.”
16. vers
És az asszonyhoz így szólott: „Megsokasítom terhességed fájdalmát, fájdalommal fogsz szülni gyermekeket, vágyakozni fogsz férjed után és ő uralkodik rajtad.”
17. vers
Az emberhez pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam neked, mondván: ne egyél belőle! átkozott legyen a föld miattad, fáradsággal táplálkozzál belőle életed minden napjában.
18. vers
Tövist és bogáncsot is terem majd neked, és enni fogod a mező füvét.
19. vers
Arcod verejtékével fogod enni kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél, mert por vagy és porrá leszel.”
20. vers
És elnevezte az ember feleségét Évának, mert ő lett minden élőnek anyja.
21. vers
És csinált az Örökkévaló Isten az embernek és feleségének állatbőrköntösöket és felöltöztette őket.
22. vers
És mondta az Örökkévaló Isten: „Íme, az ember olyan lett, mint egyik közülünk, tudja a jót és a rosszat”; de nehogy kinyujtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, hogy egyék belőle és örökké éljen,
23. vers
kiűzte tehát őt az Örökkévaló Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett.
24. vers
Tehát kiűzte az embert és az Éden kertjének keleti oldalára állította a kerubokat és a mindenféle forduló lángpallost, hogy elállják az élet fájának útját.
Könyvek
