Genezis
37. fejezet
1. vers
És Jákób lakott atyja tartózkodásának országában, Kanaán földjén.
2. vers
Ezek Jákób nemzetségei, József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa, atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz.
3. vers
Izráel jobban szerette Józsefet, mint többi fiait, mert öregségének gyermeke volt és csináltatott neki egy tarka köntöst.
4. vers
Mikor testvérei látták, hogy atyjuk őt jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték és nem tudtak vele barátságosan beszélni.
5. vers
És József álmot álmodott és elmondta testvéreinek; ekkor még inkább gyűlölték.
6. vers
És szólt hozzájuk: „Halljátok csak azt az álmot, amelyet álmodtam.
7. vers
Mi kévéket kötöttünk a mezőn, és íme fölkelt az én kévém és meg is állt, a ti kévéitek pedig körülvették és leborultak az én kévém előtt”.
8. vers
Erre azt mondták neki testvérei: „Igazán, király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk?” Ekkor még inkább gyűlölték álmaiért és beszédeiért.
9. vers
Ezután még egy másik álmot álmodott és elbeszélte azt is testvéreinek, és így szólt: „Íme, még egy álmot álmodtam; a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előttem”.
10. vers
És elbeszélte ezt atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta, azt mondván neki: „Micsoda álom ez, amelyet álmodtál? Vajjon elmenjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted”.
11. vers
És testvérei irígykedtek reá, de atyja emlékezetében tartotta a dolgot.
12. vers
Ezután elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sekemben.
13. vers
És szólt Izráel Józsefhez: „Nemde, testvéreid Sekemben legeltetnek? Jer, hadd küldjelek el hozzájuk”. És ő mondta: „Itt vagyok”.
14. vers
És szólt hozzá: „Menj csak, nézd meg jól vannak-e testvéreid és jól vannak-e a juhok, és hozz nekem hírt”. És elküldte őt Hebrón völgyéből és ő elérkezett Sekembe.
15. vers
Ott találta őt egy ember, amint a mezőn tévelygett, és kérdezte az ember mondván: „Mit keressz?”
16. vers
És ő mondta: „Testvéreimet keresem, mondd meg, kérlek, hol legeltetnek?”
17. vers
És szólt az ember: „Elmentek innen, mert hallottam, hogy mondták: Menjünk Dótánba”. És József felment testvérei után és megtalálta őket Dótánban.
18. vers
Mikor meglátták távolról, még mielőtt közelükbe ért, összeesküdtek ellene, hogy megölik.
19. vers
És szóltak egymáshoz: „Íme ott jön ez az álmodozó.
20. vers
Most pedig jertek, öljük meg és dobjuk be valamelyik gödörbe, és azután azt mondjuk, hogy egy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz álmaiból”.
21. vers
És Reubén hallotta ezt, kiszabadította őt kezükből, szólván: „Ne vegyük el az életét”.
22. vers
Azt mondta nekik Reubén: „Ne ontsatok vért, dobjátok be ebbe a gödörbe a pusztában, de kezet ne emeljetek ellene” – hogy megmentse őt kezükből és visszavigye atyjához.
23. vers
És történt, hogy midőn József testvéreihez érkezett, lehúzták Józsefről köntösét, a tarka köntöst, amely rajta volt.
24. vers
Fogták őt és bedobták a gödörbe; a gödör üres volt, nem volt benne víz.
25. vers
Ezután leültek enni és amikor fölemelték szemüket, látták, hogy izmaélita karaván jön Gileádból, tevéik fűszert, balzsamot és ladánumot visznek és mennek, hogy Egyiptomba szállítsák.
26. vers
És szólt Jehuda testvéreihez: „Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltitkoljuk vérét?
27. vers
Jertek, adjuk el az izmaélitáknak, de kezünk ne érje, mert testvérünk, saját húsunk ő”. És testvérei hallgattak reá.
28. vers
És arra haladtak mindjánita emberek, kereskedők; kihúzták és felhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az izmaélitáknak húsz ezüstért; ezek pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.
29. vers
És Reubén visszatért a gödörhöz és íme József nem volt a gödörben, és ő megszaggatta ruháit.
30. vers
És visszatért testvéreihez és szólt: „A gyermek nincs meg, és én most hova legyek?”
31. vers
Ezután vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és bemártották a köntöst a vérbe.
32. vers
És elküldték a tarka köntöst, és elvitték atyjukhoz és szóltak: „Ezt találtuk, ismerd meg, vajjon fiad köntöse-e vagy nem?”
33. vers
És ő megismerte és szólt: „Fiam köntöse ez, vadállat falta fel, bizonyosan széttépte Józsefet”.
34. vers
És Jákób megszaggatta ruháit, zsákot tett derekára és gyászolta fiát hosszú ideig.
35. vers
És fölkeltek mind a fiai és mind a leányai, hogy megvigasztalják, de nem akart megvigasztalódni, hanem szólt: „Bizony gyászolva szállok le fiamhoz a sírba”. És siratta őt atyja.
36. vers
A midjaniták pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
Könyvek
