Genezis
24. fejezet
1. vers
Ábrahám öreg lett nagyon, magaskorú, és az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot mindennel.
2. vers
És szólt Ábrahám háza öreg szolgájához, aki mindene fölött rendelkezett: „Tedd kezed csípőm alá,
3. vers
és megesketlek az Örökkévalóra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kanaániták leányai közül, akik között lakom;
4. vers
hanem elmégy az én országomba és szülőföldemre és onnan veszel feleséget Izsák fiamnak”.
5. vers
És mondta neki a szolga: „Hátha nem akar majd az asszony engemet követni ebbe az országba, visszavigyem-e a fiadat abba az országba, ahonnan kivándoroltál?”
6. vers
És mondta neki Ábrahám: „Óvakodjál attól, hogy fiamat oda visszavigyed.
7. vers
Az Örökkévaló, az ég Istene, aki elvitt engem atyám házából és szülőföldem országából, aki szólt hozzám és esküdött nekem, mondván: ‘Magzatodnak adom ezt az országot’, ő elküldi majd angyalát elébed, és onnan veszel feleséget fiamnak.
8. vers
Ha pedig az asszony nem akar tégedet követni, akkor föl vagy mentve esküm alól, csak fiamat oda vissza ne vidd”.
9. vers
Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője alá tette kezét és megesküdött neki erre a dologra.
10. vers
És a szolga vett tíz tevét ura tevéi közül és elindult urának mindenféle értékes dolgával kezében. Fölkerekedett és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
11. vers
Letérdeltette a tevéket a városon kívül a kútnál estefelé, mikor a leányok kimentek vizet meríteni.
12. vers
És szólt: „Örökkévaló, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj nekem ma jó szerencsét és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz.
13. vers
Íme itt állok a forrásnál és a város népének leányai kijönnek vizet meríteni.
14. vers
Legyen tehát úgy, hogy amely leánynak azt mondom: hajtsd meg korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: ‘Igyál és tevéidnek is adok inni’, – azt szántad szolgádnak, Izsáknak. Erről fogom megtudni, hogy kegyes voltál uramhoz”.
15. vers
És történt, hogy mielőtt befejezte beszédét, íme, jön korsójával a vállán Rebeka, aki született Betuélnek, Milka fiának, aki Náhórnak, Ábrahám fivérének felesége volt.
16. vers
És a leány igen szép volt, hajadon, akit férfi még nem ismert; lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és feljött.
17. vers
És a szolga elébe futott és azt mondta: „Hagyj, kérlek, innom egy kis vizet korsódból”.
18. vers
Ő pedig felelt: „Igyál uram”, és sietve leeresztette korsóját kezébe és adott neki inni.
19. vers
Miután megitatta, így szólt hozzá: „Tevéidnek is merítek, míg eleget nem ittak”.
20. vers
Sietve kiürítette korsóját az itatóba s újra a kúthoz futott, hogy merítsen, és merített összes tevéinek.
21. vers
És az ember nagyon megnézte, elgondolkozott, vajjon szerencséssé tette-e az Örökkévaló az ő útját vagy nem.
22. vers
És mikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy arany orrgyűrűt, amelynek súlya fél sekel volt, és két karperecet, melyeknek súlya tíz arany sekel volt,
23. vers
és így szólt: „Kinek leánya vagy te? mondd meg, kérlek, nekem, van-e atyád házában számunkra hely, hogy megháljunk?”
24. vers
És ő felelt neki: „Betuél leánya vagyok én, a Milka fiáé, akit szült Náhórnak”.
25. vers
És mondta még neki: „Szalma is, abrak is sok van nálunk, meg hely is a meghálásra”.
26. vers
Meghajtotta magát az ember és leborult az Örökkévaló előtt,
27. vers
és szólt: „Áldott legyen az Örökkévaló, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonja el kegyelmét és hűségét uramtól; az Örökkévaló vezetett engem az úton uram testvéreinek házába”.
28. vers
A leány pedig elfutott és jelentette anyja házában ezeket a dolgokat.
29. vers
És Rebekának volt egy fivére, akit Lábánnak híttak, és Lábán futott a férfiúhoz, a forráshoz.
30. vers
És történt, hogy midőn látta az orrgyűrűt s a karpereceket a nővére kezein és mikor hallotta nővére Rebeka szavait, mondván: „Így szólt hozzám a férfi” – akkor eljött a férfihoz és íme, az ott állt a tevék mellett a forrásnál.
31. vers
És így szólt: „Jöjj be, az Örökkévaló áldottja! Miért állsz künn, mert én már elkészítettem a házat és helyet csináltam a tevéknek”.
32. vers
És bement az ember a házba, leszerelte a tevéket, adott szalmát és abrakot a tevéknek, vizet is megmosni lábát és a vele volt emberek lábát is.
33. vers
Tettek elébe ételt, de ő azt mondta: „Nem eszem, míg el nem mondtam mondanivalómat”. Mondta neki: „Beszélj”.
34. vers
Ekkor így szólt: „Ábrahám szolgája vagyok.
35. vers
Az Örökkévaló pedig igen megáldotta uramat, úgy hogy naggyá lett; adott neki nyájakat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.
36. vers
És Sára, uram felesége, miután megöregedett, fiút szült, uramnak; és ő neki adott mindent, amije volt.
37. vers
Engem pedig megesketett az uram, mondván: „Ne végy fiamnak feleséget a kanaániták leányai közül, akiknek országában lakom,
38. vers
hanem menj atyám házába és családomhoz, s onnan végy feleséget fiamnak.
39. vers
De én mondtam uramnak: Hátha nem követ majd az asszony engem?
40. vers
És ő mondta nekem: az Örökkévaló, aki előtt jártam, elküldi angyalát neked, szerencséssé teszi utadat és családomból, atyám házából veszel feleséget fiamnak.
41. vers
Akkor fel leszel mentve esküm alól, ha elmégy családomhoz: és ha nem adják oda neked, fel leszel mentve esküm alól.
42. vers
És én eljöttem ma a forráshoz és szóltam: Örökkévaló uram, Ábrahám Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen én járok.
43. vers
Íme itt állok a forrásnál, legyen tehát úgy, hogy a leány, aki kijön vizet meríteni, én pedig mondom neki, adj, kérlek, innom egy kis vizet korsódból,
44. vers
és ő azt mondja nekem: te is igyál és tevéidnek is merítek, – ez az asszony az, akit az Örökkévaló uram fiának szánt.
45. vers
És mielőtt befejeztem gondolatom, s íme jött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz és merített és mondtam neki; Adj, kérlek, innom.
46. vers
Ő sietve levette korsóját válláról és így szólt: igyál és tevéidet is megitatom. Én ittam és a tevéket is megitatta.
47. vers
Ezután megkérdeztem, szólván: Kinek a leánya vagy? Ő pedig felelt: Betuél leánya, aki Náhór fia, akit szült neki Milka; akkor rátettem az orrgyűrűt az orrára és a karpereceket a kezeire.
48. vers
Meghajoltam és leborultam az Örökkévaló előtt és áldottam az Örökkévalót, uram, Ábrahám Istenét, aki engem igaz úton vezérelt, hogy uram fivérének leányát elvigyem az ő fiának.
49. vers
És most, ha szeretetet és hűséget akartok gyakorolni urammal, mondjátok meg nekem, ha pedig nem akartok, azt is mondjátok meg, hogy jobbra vagy balra forduljak”.
50. vers
Ekkor feleltek Lábán és Betuél és szóltak: „Az Örökkévalótól indult ki a dolog, nem mondhatunk mi neked se jót, se rosszat.
51. vers
Íme Rebeka itt van előtted, vedd és menj, legyen urad fiának felesége, amint az Örökkévaló mondta”.
52. vers
Mikor Ábrahám szolgája szavukat hallotta, leborult a földre az Örökkévaló előtt.
53. vers
És a szolga elővett ezüst és arany tárgyakat, valamint ruhákat és Rebekának adta ezeket, testvéreinek és anyjának pedig drágaságokat adott.
54. vers
Ettek-ittak ő meg az emberek, akik vele voltak és pihentek egész éjjel. És reggel felkeltek, és ő így szólt: „Bocsássatok el uramhoz”.
55. vers
Testvérei és anyja pedig azt mondták: „Maradjon a leány velünk vagy tíz napig, azután elmehetsz”.
56. vers
De ő szólt hozzájuk: „Ne késleltessetek engem, minthogy az Örökkévaló szerencséssé tette utamat, bocsássatok el, hadd menjek uramhoz”.
57. vers
És ők szóltak: „Hívjuk a leányt és kérdezzük meg őt”.
58. vers
Hívták Rebekát és szóltak hozzá: „El akarsz-e menni ezzel a férfiúval?” És ő azt mondta: „Elmegyek”.
59. vers
Elbocsátották tehát nővérüket, Rebekát és dajkáját, és Ábrahám szolgáját és embereit.
60. vers
Megáldották Rebekát és azt mondták neki: „Nővérünk, légy ezrek és tízezrek anyja és foglalják el ivadékaid azoknak kapuját, akik gyűlölik őket.”
61. vers
Ezután felkelt Rebeka szolgálóival, felültek a tevékre és követték a férfiút, a szolga vette Rebekát és elment.
62. vers
Izsák pedig jött Laháj-Rói kútja felől, mivelhogy a dél országában lakott.
63. vers
Estefelé kiment Izsák sétálni a mezőre, fölemelte szemét és látta, hogy íme, tevék közelednek.
64. vers
És Rebeka fölemelte szemét és megpillantotta Izsákot és leszállott a tevéről.
65. vers
És így szólt a szolgához: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn elénkbe jön?” Felelt a szolga: „Ő az én uram”. Erre fogta fátyolát és betakarta magát.
66. vers
És a szolga elbeszélte Izsáknak mindazt, amit cselekedett.
67. vers
És Izsák bevezette Rebekát anyja, Sára sátrába; elvette Rebekát, feleségévé lett és megszerette őt; és Izsák megvigasztalódott anyja halála után.
Könyvek
