Genezis
21. fejezet
1. vers
És az Örökkévaló megemlékezett Sáráról, amint mondta, és az Örökkévaló úgy tett Sárával, amint szólott.
2. vers
Sára viselős lett és fiút szült Ábrahámnak öregségére, arra az időre, amelyről Isten szólt neki.
3. vers
És elnevezte Ábrahám fiát, aki neki született, akit Sára neki szült, Izsáknak.
4. vers
És körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot, nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
5. vers
És Ábrahám száz éves volt, mikor fia, Izsák született.
6. vers
És szólt Sára: „Nevetséget okozott nekem Isten, mert bárki hallja, nevetni fog rajtam”.
7. vers
És így szólt: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat, pedig fiút szültem neki öregségére.”
8. vers
És a gyermek nőtt és elválasztatott; Ábrahám pedig nagy lakomát szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.
9. vers
Mikor Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit Ábrahámnak szült, gúnyolódik,
10. vers
szólt Ábrahámhoz: „Kergesd el ezt a szolgálót és fiát, hogy ennek a szolgálónak a fia ne örököljön az én fiammal, Izsákkal”.
11. vers
De a dolog nagyon bántotta Ábrahámot a fia miatt.
12. vers
Ekkor szólt Isten Ábrahámnak: „Ne bántson ez téged a fiú miatt és szolgálód miatt; és mindenben, amit neked Sára mond, hallgass az ő szavára, mert csak Izsák magzatát nevezik majd rólad.
13. vers
De a szolgáló fiát is nemzetté teszem, mert ő is a te magzatod.”
14. vers
És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret és egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak, vállára tette, és a gyermekkel együtt elbocsátotta őt. És ő elment és bolyongott Beér Sebá pusztájában.
15. vers
Midőn kifogyott a víz a tömlőből, eldobta a gyermeket egy bokor alá.
16. vers
Ő pedig elment és leült jó messzire, egy íjlövésnyire, mert azt mondta: „Ne lássam a gyermek halálát”; és leült vele szemben, fölemelte hangját és sírt.
17. vers
És Isten meghallotta a fiú hangját és megszólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: „Mi bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol van.
18. vers
Kelj fel, vedd fel a fiút, tartsd a kezedben, mert nagy nemzetté teszem.”
19. vers
És Isten felnyitotta az ő szemét és megpillantott egy kutat; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
20. vers
És Isten a fiúval volt s az nőtt; letelepedett a pusztában és íjlövő lett.
21. vers
Lakott Párán vadonában és anyja feleséget vett neki Egyiptom országából.
22. vers
És történt azon időben, szólt Abimelek és Pikól, seregének kapitánya, Ábrahámhoz, mondván: „Isten veled van mindenben, amit teszel,
23. vers
most tehát esküdj meg nekem itten Istenre, hogy nem leszel hamis sem hozzám, sem fiamhoz, sem ivadékaimhoz. A jóindulat szerint, amellyel én cselekedtem veled, cselekedj majd te is velem és az országgal, amelyben tartózkodtál.”
24. vers
És szólt Ábrahám: „Megesküszöm!”
25. vers
És Ábrahám szemrehányást tett Abimeleknek a kút miatt, amelyet elraboltak Abimelek szolgái.
26. vers
Erre így szólt Abimelek: „Nem tudom, ki cselekedte ezt a dolgot, sem te nem adtad tudtomra, sem én nem hallottam, csak ma”.
27. vers
Akkor Ábrahám vett juhot és ökröt és Abimeleknek adta és ők ketten szövetséget kötöttek.
28. vers
És Ábrahám hét bárányt külön állított.
29. vers
És szólt Abimelek Ábrahámnak: „Mit jelent ez a hét bárány, melyet külön állítottál?”
30. vers
Erre azt mondta: „Ezt a hét bárányt fogadd kezemből azért, hogy tanubizonyságul szolgáljon nekem, hogy én ástam ezt a kutat!”
31. vers
Ezért nevezték azt a helyet Beér Sebának, mert ott megesküdtek mindketten.
32. vers
És szövetséget kötöttek Beér Sebában; azután fölkelt Abimelek és Pikól, seregének kapitánya, és visszatértek a filiszteusok földjére.
33. vers
És Ábrahám egy tamariszkfát ültetett Beér Sebában és szólította ott az Örökkévalót, az örök Istent.
34. vers
És Ábrahám sok ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.
Könyvek
