Genezis
9. fejezet
1. vers
És megáldotta Isten Nóét és fiait és szólt hozzájuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet.
2. vers
Féljen és rettegjen tőletek a föld minden állata és az ég minden madara; minden ami mozog a földön és a tenger minden hala hatalmatokba adatott.
3. vers
Minden mozgó lény, amely él, tietek legyen eledelül; amint a zöld füvet nektek adtam mind.
4. vers
De a húst lelkével, a vérrel ne egyétek.
5. vers
Véreteket pedig, melyben életetek van, számon fogom kérni, számon kérem minden állattól és számon kérem minden embertől embertársának, az embernek lelkét.
6. vers
Aki ember vérét ontja, annak vére ember által ontassék, mert Isten saját képére alkotta az embert.
7. vers
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta.”
8. vers
És szólott Isten Nóéhoz és vele együtt fiaihoz, mondván:
9. vers
„Íme én szövetséget kötök veletek és magzatotokkal, akik utánatok lesznek;
10. vers
valamint minden élő lénnyel, amely veletek van: a madarakkal, barmokkal és a föld minden vadjával, mely veletek van, a föld minden állatával, amely a bárkából kijött.
11. vers
Szövetséget kötök tehát veletek, hogy ne irtassék ki többé minden élő test vízözön által és hogy ne legyen többé vízözön, amely elpusztítja a földet.”
12. vers
És szólott Isten: „Ez a szövetség jele, amelyet megállapítok köztem és köztetek és minden veletek levő élő lény között örök időkre.
13. vers
Ívemet helyezem a felhőkre, hogy a szövetség jeléül szolgáljon köztem és a föld között.
14. vers
Megtörténik, hogy mikor felhővel borítom a földet, megjelenik az ív a felhőben,
15. vers
akkor megemlékszem szövetségemről, amely köztem és köztetek van, valamint minden testből való élő lény között, és nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítson minden élő lényt.
16. vers
Mikor az ív a felhőben lesz, rátekintek, hogy megemlékezzem az örök szövetségről Isten és minden testből való élő lény között, amely a földön van.”
17. vers
És szólott Isten Nóéhoz: „Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötök, köztem és minden élő lény között, amely a földön van.”
18. vers
Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jefet, Hám pedig Kanaán atyja.
19. vers
Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesedett be az egész föld.
20. vers
Nóé pedig, a földmíves, szőlőt kezdett ültetni.
21. vers
Ivott a borból és megrészegedett és kitakaródzott a sátrában.
22. vers
Mikor Hám, Kanaán atyja meglátta atyja meztelenségét, megmondta künnlevő két testvérének.
23. vers
Ekkor Sém és Jefet vettek egy ruhát, rátették kettőjük vállára és hátrafelé menve betakarták atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátrafelé volt, úgyhogy nem látták atyjuk meztelenségét.
24. vers
Mikor Nóé mámorából felébredt és megtudta, mit tett vele legkisebb fia,
25. vers
így szólt:
„Átkozott legyen Kanaán,
szolgák szolgája legyen testvéreinél!”
26. vers
És így szólott:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
Sém Istene, és Kanaán az ő szolgájuk legyen.
27. vers
Terjessze ki Isten Jefet határát
s lakozzék Sém sátraiban
és Kanaán az ő szolgájuk legyen.”
28. vers
Nóé élt az özönvíz után háromszázötven esztendeig.
29. vers
Nóé egész életkora pedig kilencszázötven esztendő volt, azután meghalt.
Könyvek
