Genezis
43. fejezet
1. vers
És az éhség egyre súlyosbodott az országban.
2. vers
És történt, hogy midőn teljesen megették a gabonát, amelyet Egyiptomból hoztak, atyjuk így szólt hozzájuk: „Menjetek újra, vegyetek nekünk egy kis eleséget”.
3. vers
És szólt hozzá Jehuda, mondván: „Intve intett bennünket a férfiú, mondván: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek.
4. vers
Ha testvérünket velünk küldöd, lemegyünk és veszünk neked eleséget,
5. vers
de ha nem küldöd, nem megyünk le, mert ama férfiú mondta nekünk: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek”.
6. vers
És szólt Izráel: „Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még egy testvértek?”
7. vers
És ők szóltak: „Nagyon részletesen tudakozódott az a férfiú felőlünk és szülőföldünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvértek? Hát mi megmondtuk e szavak szerint; vajjon tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvérteket”.
8. vers
És Jehuda szólt atyjához, Izráelhez: „Küldd velem a fiút, hogy útra keljünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is, gyermekeink is.
9. vers
Én jótállok érte, kezemből követelheted; ha nem hozom vissza őt hozzád és elédbe nem állítom őt, én legyek minden időre vétkes előtted.
10. vers
Bizony, ha nem késlekedtünk volna, most már kétszer is vissza lehetnénk”.
11. vers
És szólt hozzájuk atyjuk, Izráel: „Ha már így van, ekként cselekedjetek. Tegyetek az ország legjobb termékeiből edényeitekbe és vigyétek le azt ajándékul annak a férfiúnak, egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszereket és ladánumot, pisztáciadiót és mandulát.
12. vers
És kétszeres pénzt vegyetek magatokhoz; azt a pénzt is, amelyet visszatettek zsákjaitok szájába, szintén vigyétek magatokkal, hátha tévedés volt.
13. vers
Testvérteket is vigyétek és keljetek útra, menjetek el ismét ahhoz a férfiúhoz.
14. vers
És a Mindenható Isten adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvérteket és Benjámint, én pedig, ha már meg vagyok fosztva gyermekeimtől, hát legyek megfosztva”.
15. vers
És a férfiak vették ezt az ajándékot, kétszeres pénzt is vettek magukhoz, és Benjámint, és elindultak és lementek Egyiptomba és József elé állottak.
16. vers
Mikor József látta velük Benjámint, szólt háza vezetőjének: „Vezesd be az embereket a házba, vágj le barmot és készítsd el, mert ez emberek velem fognak ebédelni.
17. vers
És az ember úgy tett, amint József mondta és bevezette az embereket József házába.
18. vers
Megijedtek az emberek, azért, hogy bevezették őket József házába és szóltak: „A pénz miatt, mely a multkor visszakerült zsákjainkba, hoztak be bennünket, hogy ránk törjenek és ránk rohanjanak és hogy bennünket rabszolgákká tegyenek és szamarainkat”.
19. vers
És közelebb léptek az emberhez, aki József házának vezetője volt és szóltak hozzá a ház kapujában,
20. vers
és mondták: „Kérünk uram, valóban lejöttünk először, hogy eleséget vegyünk.
21. vers
És történt, hogy midőn szállásunkhoz értünk és kibontottuk zsákjainkat, íme mindegyikünk pénze, ezüstünk teljes súlyában a zsák szájában volt; ezt visszahoztuk magunkkal.
22. vers
És más pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.”
23. vers
És ő szólt: „Béke veletek! Ne féljetek Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám”. És kivezette hozzájuk Simeónt.
24. vers
És a férfiú bevezette az embereket József házába, adott nekik vizet és megmosták lábaikat, azután adott abrakot szamaraiknak.
25. vers
És ők előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön, mivel hogy hallották, hogy ott fognak enni.
26. vers
És midőn József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely kezükben volt; és meghajoltak előtte földig.
27. vers
És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: „Jól van-e atyátok, az öreg ember, akiről szóltatok, él-e még?”
28. vers
És ők mondták: „Jól van szolgád, a mi atyánk, még él”; meghajoltak és leborultak.
29. vers
És ő fölemelte szemét és meglátta Benjámint, testvérét, anyjának fiát, és szólt: „Ez a legkisebb testvértek, akiről nekem szóltatok?” Neki pedig azt mondta: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam”.
30. vers
És elsietett József, mert megindult a szíve testvérén és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.
31. vers
Megmosta arcát és kiment, uralkodott magán és mondta: „Hozzátok az ételt”.
32. vers
Külön tették ő eléje és külön ő eléjük, és külön az egyiptomiaknak, akik vele ettek, mert nem ehetnek az egyiptomiak kenyeret a héberekkel együtt, mert ez útálat az egyiptomiaknak.
33. vers
És ültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a legfiatalabb fiatalsága szerint és az emberek egymásra bámultak.
34. vers
És ő tőle vittek hozzájuk részeket, és ötször több volt Benjámin része valamennyiök részénél. Ittak és vígan voltak nála.
Könyvek
