Genezis
capítulo 43
verso 1
És az éhség egyre súlyosbodott az országban.
verso 2
És történt, hogy midőn teljesen megették a gabonát, amelyet Egyiptomból hoztak, atyjuk így szólt hozzájuk: „Menjetek újra, vegyetek nekünk egy kis eleséget”.
verso 3
És szólt hozzá Jehuda, mondván: „Intve intett bennünket a férfiú, mondván: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek.
verso 4
Ha testvérünket velünk küldöd, lemegyünk és veszünk neked eleséget,
verso 5
de ha nem küldöd, nem megyünk le, mert ama férfiú mondta nekünk: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek”.
verso 6
És szólt Izráel: „Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még egy testvértek?”
verso 7
És ők szóltak: „Nagyon részletesen tudakozódott az a férfiú felőlünk és szülőföldünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvértek? Hát mi megmondtuk e szavak szerint; vajjon tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvérteket”.
verso 8
És Jehuda szólt atyjához, Izráelhez: „Küldd velem a fiút, hogy útra keljünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is, gyermekeink is.
verso 9
Én jótállok érte, kezemből követelheted; ha nem hozom vissza őt hozzád és elédbe nem állítom őt, én legyek minden időre vétkes előtted.
verso 10
Bizony, ha nem késlekedtünk volna, most már kétszer is vissza lehetnénk”.
verso 11
És szólt hozzájuk atyjuk, Izráel: „Ha már így van, ekként cselekedjetek. Tegyetek az ország legjobb termékeiből edényeitekbe és vigyétek le azt ajándékul annak a férfiúnak, egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszereket és ladánumot, pisztáciadiót és mandulát.
verso 12
És kétszeres pénzt vegyetek magatokhoz; azt a pénzt is, amelyet visszatettek zsákjaitok szájába, szintén vigyétek magatokkal, hátha tévedés volt.
verso 13
Testvérteket is vigyétek és keljetek útra, menjetek el ismét ahhoz a férfiúhoz.
verso 14
És a Mindenható Isten adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvérteket és Benjámint, én pedig, ha már meg vagyok fosztva gyermekeimtől, hát legyek megfosztva”.
verso 15
És a férfiak vették ezt az ajándékot, kétszeres pénzt is vettek magukhoz, és Benjámint, és elindultak és lementek Egyiptomba és József elé állottak.
verso 16
Mikor József látta velük Benjámint, szólt háza vezetőjének: „Vezesd be az embereket a házba, vágj le barmot és készítsd el, mert ez emberek velem fognak ebédelni.
verso 17
És az ember úgy tett, amint József mondta és bevezette az embereket József házába.
verso 18
Megijedtek az emberek, azért, hogy bevezették őket József házába és szóltak: „A pénz miatt, mely a multkor visszakerült zsákjainkba, hoztak be bennünket, hogy ránk törjenek és ránk rohanjanak és hogy bennünket rabszolgákká tegyenek és szamarainkat”.
verso 19
És közelebb léptek az emberhez, aki József házának vezetője volt és szóltak hozzá a ház kapujában,
verso 20
és mondták: „Kérünk uram, valóban lejöttünk először, hogy eleséget vegyünk.
verso 21
És történt, hogy midőn szállásunkhoz értünk és kibontottuk zsákjainkat, íme mindegyikünk pénze, ezüstünk teljes súlyában a zsák szájában volt; ezt visszahoztuk magunkkal.
verso 22
És más pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.”
verso 23
És ő szólt: „Béke veletek! Ne féljetek Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám”. És kivezette hozzájuk Simeónt.
verso 24
És a férfiú bevezette az embereket József házába, adott nekik vizet és megmosták lábaikat, azután adott abrakot szamaraiknak.
verso 25
És ők előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön, mivel hogy hallották, hogy ott fognak enni.
verso 26
És midőn József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely kezükben volt; és meghajoltak előtte földig.
verso 27
És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: „Jól van-e atyátok, az öreg ember, akiről szóltatok, él-e még?”
verso 28
És ők mondták: „Jól van szolgád, a mi atyánk, még él”; meghajoltak és leborultak.
verso 29
És ő fölemelte szemét és meglátta Benjámint, testvérét, anyjának fiát, és szólt: „Ez a legkisebb testvértek, akiről nekem szóltatok?” Neki pedig azt mondta: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam”.
verso 30
És elsietett József, mert megindult a szíve testvérén és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.
verso 31
Megmosta arcát és kiment, uralkodott magán és mondta: „Hozzátok az ételt”.
verso 32
Külön tették ő eléje és külön ő eléjük, és külön az egyiptomiaknak, akik vele ettek, mert nem ehetnek az egyiptomiak kenyeret a héberekkel együtt, mert ez útálat az egyiptomiaknak.
verso 33
És ültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a legfiatalabb fiatalsága szerint és az emberek egymásra bámultak.
verso 34
És ő tőle vittek hozzájuk részeket, és ötször több volt Benjámin része valamennyiök részénél. Ittak és vígan voltak nála.
Libros
