Genezis
capítulo 38
verso 1
És történt abban az időben, hogy Jehuda elment testvéreitől és betért egy adullami férfiúhoz, neve Hira.
verso 2
És meglátta ott Jehuda egy Sua nevű kanaáni férfiúnak a leányát, elvette és bement hozzá.
verso 3
És viselős lett és szült egy fiút, és elnevezte Érnek.
verso 4
És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak.
verso 5
És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; Kezibben volt, midőn szülte őt.
verso 6
És Jehuda feleséget vett Érnek, az elsőszülöttjének, neve volt Támár.
verso 7
De Ér, Jehuda elsőszülöttje rossz volt Isten szemében, és megölte őt az Örökkévaló.
verso 8
Erre Jehuda szólt Ónánnak: „Menj be testvéred feleségéhez és teljesítsd az elhalt férj testvérének a kötelességét és támassz magzatot testvérednek”.
verso 9
És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat, és történt, hogy midőn bement testvére feleségéhez, a földre ontotta, hogy ne adjon magzatot testvérének.
verso 10
Az, amit tett, rossz volt az Örökkévaló szemében, és megölte őt is.
verso 11
Ekkor mondta Jehuda Támárnak, a menyének: „Maradj özvegyen atyád házában, míg megnő Séla fiam”; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és atyja házában lakott.
verso 12
Sok idő mult el és meghalt Sua leánya, Jehuda felesége; és megvigasztalódott Jehuda és fölment juhainak nyíróihoz, ő és Hira, az ő adullámi barátja, Timnába.
verso 13
És tudtára adták ezt Támárnak, mondván: „Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni”.
verso 14
Ekkor levetette magáról özvegyi ruháit, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába vezető úton van, mert látta, hogy Séla már felnőtt és őt nem adták hozzá feleségül.
verso 15
Midőn Jehuda meglátta őt, paráznának vélte, mert elfödte arcát.
verso 16
És letért hozzá az útra, és szólt hozzá: „Kérlek, hadd menjek be hozzád”. Mert nem tudta, hogy ez a menye. És ő így szólt: „Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?”
verso 17
És ő szólt: „Majd küldök neked egy kecskegödölyét a nyájból”. Ő mondta: „Adsz nekem zálogot, amíg elküldöd?”
verso 18
És ő szólt: „Mi legyen a zálog, amit adjak?” Felelt: „Pecséted, zsinórod és a botod, amely kezedben van”. És ő odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle.
verso 19
Ezután fölkelt, elment, levetette fátyolát és fölöltötte özvegyi ruháit.
verso 20
Jehuda elküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta őt.
verso 21
És megkérdezte a helység embereit, mondván: „Hol van a parázna nő, aki Énájimban az út mellett volt?” Azt mondták: „Nem volt erre parázna nő”.
verso 22
És ő visszatért Jehudához, mondván: „Nem találtam meg és a helység emberei is mondták: nem volt arra parázna nő”.
verso 23
Erre Jehuda azt mondta: „Tartsa meg hát magának, nehogy csúffá legyünk; íme én elküldtem e gödölyét, de te nem találtad meg őt”.
verso 24
És történt mintegy három hónap múlva, hogy elmondták Jehudának, mondván: „Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból”. Erre Jehuda szólt: „Vezessétek ki, hogy elégessék”.
verso 25
Mikor kivezették, elküldött ipjához, mondván: „Attól a férfiútól, akié ezek, vagyok én viselős”. Szólt továbbá: „Ismerd meg, kérlek, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot”.
verso 26
Jehuda fölismerte és azt mondta: „Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamnak”. És többé nem ismerte őt meg.
verso 27
És történt, hogy szülésekor, íme, ikrek voltak a méhében.
verso 28
És történt, hogy midőn szült, az egyik kinyujtotta kezét és a bába vett piros fonalat és rákötötte kezére, mondván: „Ez jött először”.
verso 29
S történt, hogy midőn visszahúzta kezét, íme kijött a testvére, és ő szólt: „Miért törtél magadnak rést?” Ezért nevezték őt Perecnek.
verso 30
Azután kijött testvére, akinek kezén volt a piros fonal és elnevezték Zeráhnak.
Libros
