Genezis
capítulo 49
verso 1
És Jákób szólította fiait és mondta: „Gyüljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén.
verso 2
Gyülekezzetek és hallgassatok Jákób fiai
Hallgassatok Izráel atyátokra.
verso 3
Reubén, te az elsőszülöttem vagy,
Erőm és tehetségem zsengéje,
Első méltóságra és első hatalomra.
verso 4
Állhatatlan voltál, mint a víz, azért ne légy első,
Fölszálltál atyád nyoszolyájára,
Szentségtörő voltál – nyoszolyámra szállt ő föl.
verso 5
Simeón és Lévi testvérek,
Erőszak eszközei az ő fegyverük.
verso 6
Tanácsukba ne jöjjön lelkem,
Gyűlésükkel ne egyesüljön méltóságom,
Mert haragjukban embert öltek
És önkényükben ökröt bénítottak.
verso 7
Átkozott legyen a haragjuk, mert erős,
És fellobbanásuk, mert kegyetlen volt.
Elosztom őket Jákóbban,
És elszórom őket Izráelben.
verso 8
Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid.
– Kezed ellenségeid nyakán lesz,
Leborulnak előtted atyád fiai.
verso 9
Ifjú oroszlán Jehuda;
Zsákmányolásból jöttél fel fiam!
Letérdelt, lehevert mint oroszlán
És mint nőstény oroszlán, ki kelti fel őt.
verso 10
Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától,
Sem a törvénypálca térdei közül,
Míg el nem jön Silóba
És övé nem lesz a népek hódolása.
verso 11
A szőlőtőhöz köti csikaját
És a venyigéhez szamara kölykét,
Borban mossa ruháját
És a szőlő vérében takaróját.
verso 12
Szeme piros a bortól
És fogai fehérek a tejtől.
verso 13
Zebúlon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz
És oldala Cidón mellett van.
verso 14
Jisszákár csontos szamár,
Hever az aklok között.
verso 15
Látta a nyugalmat, hogy jó
És a földet, hogy kellemes,
Lehajtotta vállát teherhordásra
És robotoló szolgává lett.
verso 16
Dán jogot szerez népének,
Mint bármelyike Izráel törzseinek.
verso 17
Dán kígyó lesz az úton,
Vipera az ösvényen,
Mely megmarja a ló sarkát,
Hogy hanyatt esik a lovasa.
verso 18
Segítségedet remélem, ó Örökkévaló.
verso 19
Gád – száguldó csapat csődül ellene,
De ő sarkukba vág.
verso 20
Ásér – kövér lesz a kenyere,
Királyi csemegéket ad.
verso 21
Naftáli elszabadult szarvasünő,
Kedves beszédeket hallat.
verso 22
Termőfa csemetéje József,
Termőfa csemetéje a forrás mellett,
Ágai felkúsznak a falra.
verso 23
Az íjászok nagyon keserítették,
Lőttek rá és üldözték.
verso 24
De szilárd maradt íja,
Megizmosodtak kezének karjai –
Jákóbnak hatalmas Istene által,
Onnan lett pásztora, sarkköve Izráelnek.
verso 25
Atyád Istenétől, ő segítsen téged,
És a Mindenhatótól, ő áldjon meg téged
Felülről jövő áldásaival
És az alant heverő mélységnek áldásaival,
Az emlők és az anyaméh áldásaival.
verso 26
Atyád áldásai
Hatalmasabbak az én szüleim áldásainál,
Fölérnek az örök halmok csúcsáig,
Szálljanak József fejére
A testvérek közül kiválasztottnak koponyájára.
verso 27
Benjámin ragadozó farkas,
Reggel fölemészti a ragadmányt
És este felosztja a zsákmányt.
verso 28
Mindezek Izráel tizenkét törzse és ez az, amit atyjuk nekik mondott. Megáldotta őket, mindegyiket az őt megillető áldásával áldotta meg.
verso 29
És meghagyta nekik, szólván hozzájuk: „Én megtérek őseimhez, temessetek el engem atyáimhoz a barlangba, amely a hittita Efrónnak mezején van.
verso 30
A barlangba, amely a Makpéla mezején van, Mamré előtt, Kanaán országában, amely mezőt Ábrahám a hittita Efróntól sírnak szolgáló birtokul megvásárolt.
verso 31
Odatemették Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, odatemették Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és odatemettem én is Léát.
verso 32
A mező és a barlang, amely abban van, Hét fiaitól megvett birtok.”
verso 33
Midőn Jákób befejezte parancsait fiaihoz, behúzta lábát az ágyra, kimúlt és megtért őseihez.
Libros
