Genezis

Capitole:

… 45 46 47 48 49 50   ⇤ ← 49 → ⇥

versetul 1

És Jákób szólította fiait és mondta: „Gyüljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén.

versetul 2

Gyülekezzetek és hallgassatok Jákób fiai
Hallgassatok Izráel atyátokra.

versetul 3

Reubén, te az elsőszülöttem vagy,
Erőm és tehetségem zsengéje,
Első méltóságra és első hatalomra.

versetul 4

Állhatatlan voltál, mint a víz, azért ne légy első,
Fölszálltál atyád nyoszolyájára,
Szentségtörő voltál – nyoszolyámra szállt ő föl.

versetul 5

Simeón és Lévi testvérek,
Erőszak eszközei az ő fegyverük.

versetul 6

Tanácsukba ne jöjjön lelkem,
Gyűlésükkel ne egyesüljön méltóságom,
Mert haragjukban embert öltek
És önkényükben ökröt bénítottak.

versetul 7

Átkozott legyen a haragjuk, mert erős,
És fellobbanásuk, mert kegyetlen volt.
Elosztom őket Jákóbban,
És elszórom őket Izráelben.

versetul 8

Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid.
– Kezed ellenségeid nyakán lesz,
Leborulnak előtted atyád fiai.

versetul 9

Ifjú oroszlán Jehuda;
Zsákmányolásból jöttél fel fiam!
Letérdelt, lehevert mint oroszlán
És mint nőstény oroszlán, ki kelti fel őt.

versetul 10

Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától,
Sem a törvénypálca térdei közül,
Míg el nem jön Silóba
És övé nem lesz a népek hódolása.

versetul 11

A szőlőtőhöz köti csikaját
És a venyigéhez szamara kölykét,
Borban mossa ruháját
És a szőlő vérében takaróját.

versetul 12

Szeme piros a bortól
És fogai fehérek a tejtől.

versetul 13

Zebúlon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz
És oldala Cidón mellett van.

versetul 14

Jisszákár csontos szamár,
Hever az aklok között.

versetul 15

Látta a nyugalmat, hogy jó
És a földet, hogy kellemes,
Lehajtotta vállát teherhordásra
És robotoló szolgává lett.

versetul 16

Dán jogot szerez népének,
Mint bármelyike Izráel törzseinek.

versetul 17

Dán kígyó lesz az úton,
Vipera az ösvényen,
Mely megmarja a ló sarkát,
Hogy hanyatt esik a lovasa.

versetul 18

Segítségedet remélem, ó Örökkévaló.

versetul 19

Gád – száguldó csapat csődül ellene,
De ő sarkukba vág.

versetul 20

Ásér – kövér lesz a kenyere,
Királyi csemegéket ad.

versetul 21

Naftáli elszabadult szarvasünő,
Kedves beszédeket hallat.

versetul 22

Termőfa csemetéje József,
Termőfa csemetéje a forrás mellett,
Ágai felkúsznak a falra.

versetul 23

Az íjászok nagyon keserítették,
Lőttek rá és üldözték.

versetul 24

De szilárd maradt íja,
Megizmosodtak kezének karjai –
Jákóbnak hatalmas Istene által,
Onnan lett pásztora, sarkköve Izráelnek.

versetul 25

Atyád Istenétől, ő segítsen téged,
És a Mindenhatótól, ő áldjon meg téged
Felülről jövő áldásaival
És az alant heverő mélységnek áldásaival,
Az emlők és az anyaméh áldásaival.

versetul 26

Atyád áldásai
Hatalmasabbak az én szüleim áldásainál,
Fölérnek az örök halmok csúcsáig,
Szálljanak József fejére
A testvérek közül kiválasztottnak koponyájára.

versetul 27

Benjámin ragadozó farkas,
Reggel fölemészti a ragadmányt
És este felosztja a zsákmányt.

versetul 28

Mindezek Izráel tizenkét törzse és ez az, amit atyjuk nekik mondott. Megáldotta őket, mindegyiket az őt megillető áldásával áldotta meg.

versetul 29

És meghagyta nekik, szólván hozzájuk: „Én megtérek őseimhez, temessetek el engem atyáimhoz a barlangba, amely a hittita Efrónnak mezején van.

versetul 30

A barlangba, amely a Makpéla mezején van, Mamré előtt, Kanaán országában, amely mezőt Ábrahám a hittita Efróntól sírnak szolgáló birtokul megvásárolt.

versetul 31

Odatemették Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, odatemették Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és odatemettem én is Léát.

versetul 32

A mező és a barlang, amely abban van, Hét fiaitól megvett birtok.”

versetul 33

Midőn Jákób befejezte parancsait fiaihoz, behúzta lábát az ágyra, kimúlt és megtért őseihez.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50