capitolul 42
Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, és szólt Jákób az ő fiainak: „Mit néztek egymásra?”
És szólt: „Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk és meg ne haljunk”.
És József tíz testvére lement, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban.
De Benjámint, József testvérét, Jákób nem küldte testvéreivel, mert mondta, nehogy baleset érje.
És jöttek Izráel fiai is gabonát venni a többiek között, akik jöttek, mert éhség volt Kanaán országában.
És József volt az ország kormányzója, ő adta el a gabonát az ország egész népének; és jöttek József testvérei és meghajoltak előtte arccal földig.
És József meglátta testvéreit, és megismerte őket, de idegennek tetette magát irántuk, és keményen beszélt velük, szólván hozzájuk: „Honnan jöttök?” Feleltek: „Kanaán országából, hogy eleséget vásároljunk”.
József megismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.
És József megemlékezett az álmokról, melyeket felőlük álmodott és szólt hozzájuk: „Kémek vagytok, eljöttetek megtekinteni az ország meztelenségét”.
És ők feleltek neki: „Nem, uram, szolgáid azért jöttek, hogy eleséget vegyenek.
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk, becsületesek vagyunk, szolgáid sohasem voltak kémek”.
És ő szólt hozzájuk: „Nem úgy van, hanem az ország meztelenségét jöttetek megtekinteni”.
És ők feleltek: „Mi, szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai, Kanaán országában és íme, a legkisebb most atyánkkal van, az egyik pedig már nincs”.
És szólt hozzájuk József: „Ez az, amit mondtam nektek, hogy kémek vagytok.
Próbára kell tennem titeket, Fáraó életére mondom, nem mentek el innen, hacsak el nem jön legkisebb testvéretek.
Küldjétek el az egyiket közületek, hogy hozza el testvéreteket, ti pedig fogva maradjatok, hogy próbára tegyem szavaitokat, vajjon igazság van-e bennetek. Ha pedig nem, Fáraó életére, bizony kémek vagytok”.
És börtönbe vetette őket három napig.
És a harmadik napon így szólt hozzájuk József: „Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok, mert én félem az Istent.
Ha becsületes emberek vagytok, hagyjátok itt egyik testvéreteket a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhinségére,
és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, hogy beigazolódjanak szavaitok és meg ne haljatok”. És így tettek.
És mondták egyik a másiknak: „Bizony bűnösök vagyunk testvérünk miatt, mivel láttuk lelke szorongását, amikor könyörgött hozzánk, de nem hallgattunk reá. Ezért jött reánk ez a nyomorúság”.
És Reubén szólt, mondván: „Nem mondtam-e nektek, ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. Immár vérét is követelik”.
És ők nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük.
És ő elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük; elvitte közülük Simeónt és megkötözte szemük előtt.
Ezután megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és hogy mindegyiknek tegyék vissza pénzét zsákjába és hogy adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek velük.
És ők fölrakták gabonájukat szamaraikra és útnak indultak.
És mikor az egyik kioldotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, meglátta pénzét, hogy zsákjának szájában van.
És szólt testvéreihez: „Visszatették pénzemet és itt van zsákomban”. Ekkor elhagyta őket bátorságuk és remegve szóltak egymáshoz: „Mit is cselekedett velünk Isten!”
És megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kanaán országába és elmondtak neki mindent, ami őket érte, szólván:
„Keményen beszélt velünk a férfiú, az ország ura és az ország kémeinek tartott bennünket.
Mi pedig mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha kémek nem voltunk;
tizenketten vagyunk testvérek, atyánk fiai, az egyik már nincs, a legkisebb pedig most atyánkkal van Kanaán országában.
És szólt hozzánk a férfiú, az ország ura: Azáltal fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok, hagyjátok nálam egyik testvéreteket, vegyétek a gabonát házaitok szükségletére és menjenetek,
és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, így megtudom majd, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor kiadom majd testvérteket és bejárhatjátok az országot”.
És történt, hogy mikor zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek pénzcsomója zsákjában volt. És mikor ők és atyjuk meglátták pénzcsomóikat, megfélemlettek.
És szólt hozzájuk atyjuk, Jákób: „Megfosztottatok gyermekeimtől, József nincsen, Simeón nincsen, és el akarjátok vinni Benjámint, – mindez engem terhel.”
És szólt Reubén atyjához, mondván: „Megölheted az én két fiamat, ha vissza nem hozom őt neked; bízd az én kezemre és én visszahozom neked”.
És ő szólt: „Nem megy le fiam veletek, mert testvére meghalt és ő maga maradt meg, ha baleset érné az úton, amelyen mentek, akkor bánatban viszitek ősz fejemet a sírba”.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50