capitolul 37
És Jákób lakott atyja tartózkodásának országában, Kanaán földjén.
Ezek Jákób nemzetségei, József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa, atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz.
Izráel jobban szerette Józsefet, mint többi fiait, mert öregségének gyermeke volt és csináltatott neki egy tarka köntöst.
Mikor testvérei látták, hogy atyjuk őt jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték és nem tudtak vele barátságosan beszélni.
És József álmot álmodott és elmondta testvéreinek; ekkor még inkább gyűlölték.
És szólt hozzájuk: „Halljátok csak azt az álmot, amelyet álmodtam.
Mi kévéket kötöttünk a mezőn, és íme fölkelt az én kévém és meg is állt, a ti kévéitek pedig körülvették és leborultak az én kévém előtt”.
Erre azt mondták neki testvérei: „Igazán, király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk?” Ekkor még inkább gyűlölték álmaiért és beszédeiért.
Ezután még egy másik álmot álmodott és elbeszélte azt is testvéreinek, és így szólt: „Íme, még egy álmot álmodtam; a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előttem”.
És elbeszélte ezt atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta, azt mondván neki: „Micsoda álom ez, amelyet álmodtál? Vajjon elmenjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted”.
És testvérei irígykedtek reá, de atyja emlékezetében tartotta a dolgot.
Ezután elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sekemben.
És szólt Izráel Józsefhez: „Nemde, testvéreid Sekemben legeltetnek? Jer, hadd küldjelek el hozzájuk”. És ő mondta: „Itt vagyok”.
És szólt hozzá: „Menj csak, nézd meg jól vannak-e testvéreid és jól vannak-e a juhok, és hozz nekem hírt”. És elküldte őt Hebrón völgyéből és ő elérkezett Sekembe.
Ott találta őt egy ember, amint a mezőn tévelygett, és kérdezte az ember mondván: „Mit keressz?”
És ő mondta: „Testvéreimet keresem, mondd meg, kérlek, hol legeltetnek?”
És szólt az ember: „Elmentek innen, mert hallottam, hogy mondták: Menjünk Dótánba”. És József felment testvérei után és megtalálta őket Dótánban.
Mikor meglátták távolról, még mielőtt közelükbe ért, összeesküdtek ellene, hogy megölik.
És szóltak egymáshoz: „Íme ott jön ez az álmodozó.
Most pedig jertek, öljük meg és dobjuk be valamelyik gödörbe, és azután azt mondjuk, hogy egy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz álmaiból”.
És Reubén hallotta ezt, kiszabadította őt kezükből, szólván: „Ne vegyük el az életét”.
Azt mondta nekik Reubén: „Ne ontsatok vért, dobjátok be ebbe a gödörbe a pusztában, de kezet ne emeljetek ellene” – hogy megmentse őt kezükből és visszavigye atyjához.
És történt, hogy midőn József testvéreihez érkezett, lehúzták Józsefről köntösét, a tarka köntöst, amely rajta volt.
Fogták őt és bedobták a gödörbe; a gödör üres volt, nem volt benne víz.
Ezután leültek enni és amikor fölemelték szemüket, látták, hogy izmaélita karaván jön Gileádból, tevéik fűszert, balzsamot és ladánumot visznek és mennek, hogy Egyiptomba szállítsák.
És szólt Jehuda testvéreihez: „Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltitkoljuk vérét?
Jertek, adjuk el az izmaélitáknak, de kezünk ne érje, mert testvérünk, saját húsunk ő”. És testvérei hallgattak reá.
És arra haladtak mindjánita emberek, kereskedők; kihúzták és felhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az izmaélitáknak húsz ezüstért; ezek pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.
És Reubén visszatért a gödörhöz és íme József nem volt a gödörben, és ő megszaggatta ruháit.
És visszatért testvéreihez és szólt: „A gyermek nincs meg, és én most hova legyek?”
Ezután vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és bemártották a köntöst a vérbe.
És elküldték a tarka köntöst, és elvitték atyjukhoz és szóltak: „Ezt találtuk, ismerd meg, vajjon fiad köntöse-e vagy nem?”
És ő megismerte és szólt: „Fiam köntöse ez, vadállat falta fel, bizonyosan széttépte Józsefet”.
És Jákób megszaggatta ruháit, zsákot tett derekára és gyászolta fiát hosszú ideig.
És fölkeltek mind a fiai és mind a leányai, hogy megvigasztalják, de nem akart megvigasztalódni, hanem szólt: „Bizony gyászolva szállok le fiamhoz a sírba”. És siratta őt atyja.
A midjaniták pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly