Genezis
capítulo 37
verso 1
És Jákób lakott atyja tartózkodásának országában, Kanaán földjén.
verso 2
Ezek Jákób nemzetségei, József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa, atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz.
verso 3
Izráel jobban szerette Józsefet, mint többi fiait, mert öregségének gyermeke volt és csináltatott neki egy tarka köntöst.
verso 4
Mikor testvérei látták, hogy atyjuk őt jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték és nem tudtak vele barátságosan beszélni.
verso 5
És József álmot álmodott és elmondta testvéreinek; ekkor még inkább gyűlölték.
verso 6
És szólt hozzájuk: „Halljátok csak azt az álmot, amelyet álmodtam.
verso 7
Mi kévéket kötöttünk a mezőn, és íme fölkelt az én kévém és meg is állt, a ti kévéitek pedig körülvették és leborultak az én kévém előtt”.
verso 8
Erre azt mondták neki testvérei: „Igazán, király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk?” Ekkor még inkább gyűlölték álmaiért és beszédeiért.
verso 9
Ezután még egy másik álmot álmodott és elbeszélte azt is testvéreinek, és így szólt: „Íme, még egy álmot álmodtam; a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előttem”.
verso 10
És elbeszélte ezt atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta, azt mondván neki: „Micsoda álom ez, amelyet álmodtál? Vajjon elmenjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted”.
verso 11
És testvérei irígykedtek reá, de atyja emlékezetében tartotta a dolgot.
verso 12
Ezután elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sekemben.
verso 13
És szólt Izráel Józsefhez: „Nemde, testvéreid Sekemben legeltetnek? Jer, hadd küldjelek el hozzájuk”. És ő mondta: „Itt vagyok”.
verso 14
És szólt hozzá: „Menj csak, nézd meg jól vannak-e testvéreid és jól vannak-e a juhok, és hozz nekem hírt”. És elküldte őt Hebrón völgyéből és ő elérkezett Sekembe.
verso 15
Ott találta őt egy ember, amint a mezőn tévelygett, és kérdezte az ember mondván: „Mit keressz?”
verso 16
És ő mondta: „Testvéreimet keresem, mondd meg, kérlek, hol legeltetnek?”
verso 17
És szólt az ember: „Elmentek innen, mert hallottam, hogy mondták: Menjünk Dótánba”. És József felment testvérei után és megtalálta őket Dótánban.
verso 18
Mikor meglátták távolról, még mielőtt közelükbe ért, összeesküdtek ellene, hogy megölik.
verso 19
És szóltak egymáshoz: „Íme ott jön ez az álmodozó.
verso 20
Most pedig jertek, öljük meg és dobjuk be valamelyik gödörbe, és azután azt mondjuk, hogy egy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz álmaiból”.
verso 21
És Reubén hallotta ezt, kiszabadította őt kezükből, szólván: „Ne vegyük el az életét”.
verso 22
Azt mondta nekik Reubén: „Ne ontsatok vért, dobjátok be ebbe a gödörbe a pusztában, de kezet ne emeljetek ellene” – hogy megmentse őt kezükből és visszavigye atyjához.
verso 23
És történt, hogy midőn József testvéreihez érkezett, lehúzták Józsefről köntösét, a tarka köntöst, amely rajta volt.
verso 24
Fogták őt és bedobták a gödörbe; a gödör üres volt, nem volt benne víz.
verso 25
Ezután leültek enni és amikor fölemelték szemüket, látták, hogy izmaélita karaván jön Gileádból, tevéik fűszert, balzsamot és ladánumot visznek és mennek, hogy Egyiptomba szállítsák.
verso 26
És szólt Jehuda testvéreihez: „Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltitkoljuk vérét?
verso 27
Jertek, adjuk el az izmaélitáknak, de kezünk ne érje, mert testvérünk, saját húsunk ő”. És testvérei hallgattak reá.
verso 28
És arra haladtak mindjánita emberek, kereskedők; kihúzták és felhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az izmaélitáknak húsz ezüstért; ezek pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.
verso 29
És Reubén visszatért a gödörhöz és íme József nem volt a gödörben, és ő megszaggatta ruháit.
verso 30
És visszatért testvéreihez és szólt: „A gyermek nincs meg, és én most hova legyek?”
verso 31
Ezután vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és bemártották a köntöst a vérbe.
verso 32
És elküldték a tarka köntöst, és elvitték atyjukhoz és szóltak: „Ezt találtuk, ismerd meg, vajjon fiad köntöse-e vagy nem?”
verso 33
És ő megismerte és szólt: „Fiam köntöse ez, vadállat falta fel, bizonyosan széttépte Józsefet”.
verso 34
És Jákób megszaggatta ruháit, zsákot tett derekára és gyászolta fiát hosszú ideig.
verso 35
És fölkeltek mind a fiai és mind a leányai, hogy megvigasztalják, de nem akart megvigasztalódni, hanem szólt: „Bizony gyászolva szállok le fiamhoz a sírba”. És siratta őt atyja.
verso 36
A midjaniták pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
Libros
