Genezis
capítulo 30
verso 1
És midőn Ráhel látta, hogy ő nem szült gyermeket Jákóbnak, irígykedni kezdett Ráhel az ő nővérére és szólt Jákóbhoz: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok”.
verso 2
És felgerjedt Jákób haragja Ráhel ellen és szólt: „Vajjon Isten helyében vagyok-e én, aki megvonta tőled méhednek gyümölcsét?”
verso 3
És ő szólt: „Itt van szolgálóm Bilha, menj be hozzá, és szüljön ő az én térdemen, hogy én is megépüljek általa”.
verso 4
És odaadta neki szolgálóját, Bilhát feleségül; és bement hozzá Jákób.
verso 5
És Bilha viselős lett és szült Jákóbnak fiút.
verso 6
És szólt Ráhel: „Ítélt felőlem Isten, hallgatott is szavamra és adott nekem fiút”. Ezért elnevezte Dánnak.
verso 7
És Bilha, Ráhel szolgálója, újra viselős lett és szült egy második fiút Jákóbnak.
verso 8
És szólt Ráhel: „Nagy küzdelmet küzdöttem nővéremmel és legyőztem”. Ezért elnevezte Naftálinak.
verso 9
Amidőn Léa látta, hogy többet nem szül, vette szolgálóját Zilpát és adta őt Jákóbnak feleségül.
verso 10
És Zilpa, Léa szolgálója, szült Jákóbnak fiút.
verso 11
És szólt Léa: „Megjött a szerencse!” És elnevezte Gádnak.
verso 12
És szült Zilpa, Léa szolgálója egy második fiút Jákóbnak.
verso 13
És Léa mondta: „Boldog vagyok, mert boldognak mondanak engem az asszonyok”. És elnevezte Ásérnak.
verso 14
És kiment Reubén a búzaaratás napjaiban és talált a mezőn mandragóra-bogyót, elvitte anyjához Léához. És szólt Ráhel Léához: „Adj nekem, kérlek, fiadnak mandragóráiból”.
verso 15
És ő mondta neki: „Vajjon keveselled-e, hogy elvetted tőlem férjemet, még elvennéd fiam mandragóráit is?” És Ráhel szólt: „Háljon veled ma éjjel fiadnak mandragóráiért”.
verso 16
És Jákób este hazajött a mezőről, Léa elébe ment és szólt: „Hozzám jöjj be, mert bérbe vettelek fiam mandragóráiért”. És vele hált azon éjjel.
verso 17
És Isten hallgatott Léára, viselős lett és szült Jákóbnak egy ötödik fiút.
verso 18
És szólt Léa: „Isten megadta jutalmamat, hogy odaadtam szolgálómat férjemnek”. És elnevezte Jisszákárnak.
verso 19
És Léa újra viselős lett és szült egy hatodik fiút Jákóbnak,
verso 20
szólt Léa: „Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal. Most már nálam fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki”. És elnevezte Zebulonnak.
verso 21
Azután pedig szült egy leányt és elnevezte Dinának.
verso 22
És Isten megemlékezett Ráhelról, Isten hallgatott reá és megnyitotta méhét.
verso 23
Viselős lett, fiút szült és így szólt: „Isten elvette az én gyalázatomat”.
verso 24
És elnevezte Józsefnek, mondván: „Adjon az Örökkévaló nekem még egy másik fiút”.
verso 25
És történt, hogy midőn Ráhel Józsefet szülte, Jákób így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hadd menjek el hazámba és országomba.
verso 26
Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért téged szolgáltalak, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel téged szolgáltalak.”
verso 27
És szólt hozzá Lábán: „Ha kedvet találtam szemedben maradj, mert tudom, hogy a te kedvedért áldott meg az Örökkévaló engemet”.
verso 28
És szólt: „Szabj bért magadnak és én megadom”.
verso 29
Ő pedig így szólt: „Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett jószágod nálam.
verso 30
Mert kevés az, ami tied volt, mielőtt jöttem, és sokra szaporodott és megáldott az Örökkévaló, akármerre mentem; és mikor tehetek már én is valamit az én házamért?”
verso 31
És ő így szólt: „Mit adjak neked?” Jákób felelt: „Ne adj nekem semmit. Ha nekem ezt a dolgot megteszed, ismét legeltetem és őrzöm juhaidat.
verso 32
Én végigjárom ma mind a juhaidat, eltávolítok onnan minden pettyes és foltos bárányt és minden sötétszínű bárányt a juhok közül, meg a foltosat és pettyeset a kecskék közül; ez legyen a bérem.
verso 33
Így tanuskodjék mellettem az igazságom a jövőben: ha majd eljössz bérem ügyében, amely előtted van, minden ami nem pettyes és foltos a kecskék között és sötétszínű a juhok között, az lopott nálam.”
verso 34
És szólt Lábán: „Jól van, vajha a te beszéded szerint lenne!”
verso 35
És eltávolította azon a napon a csíkos és foltos bakkecskéket és mind a pettyes meg foltos nősténykecskéket, mindet, amelyen valami fehér volt, és minden sötétszínűt a juhok között, és odaadta fiai kezére.
verso 36
És hagyott három napnyi utat maga közt és Jákób között; és Jákób legeltette Lábánnak többi juhait.
verso 37
És vett magának Jákób friss nyárfa-, mogyoró- meg gesztenyepálcát és lehántott róluk fehér sávokat, hogy a fehér kilátszott, ami a pálcákon volt.
verso 38
És odaállította a pálcákat, melyeket lehántott, szemben a juhokkal, a vályúkba, az itatókba, ahová inni jönnek a juhok, hogy foganjanak, midőn inni jönnek,
verso 39
és a juhok fogantak a pálcák előtt és ellettek csíkosakat, pettyeseket és foltosokat.
verso 40
És elkülönítette Jákób a bárányokat és fordította a juhok arcát a csíkos és minden sötétszínű felé Lábán nyájában; és a maga nyáját külön helyezte és nem helyezte azokat Lábán juhaihoz.
verso 41
És történt, hogy valahányszor fogamzottak a korán ellő juhok, akkor odatette Jákób a pálcákat a juhok szemei elé a vályúkba, hogy a pálcák között fogamzzanak.
verso 42
De ha későn elletek a juhok, nem tette oda; így lettek a későn ellettek Lábáné, a koraiak Jákóbé.
verso 43
És gyarapodott a férfiú igen nagyon, és voltak nagy nyájai, szolgái és szolgálóleányai, tevéi és szamarai.
Libros
