Genezis
capítulo 39
verso 1
Józsefet elvitték Egyiptomba és megvette őt az izmaelitáktól, akik odavitték, Potifár, Fáraó udvari tisztje, a testőrök kapitánya, egy egyiptomi férfiú.
verso 2
És az Örökkévaló Józseffel volt és ő szerencsés ember lett, urának, az egyiptominak házában lakott.
verso 3
És ura látta, hogy az Örökkévaló vele van és hogy az Örökkévaló mindent, amit cselekszik, sikeressé tesz az ő kezében.
verso 4
És József kegyességet talált az ő szemében, vele szolgáltatta ki magát, háza fölé rendelte és mindenét kezére bízta.
verso 5
És történt, hogy amióta háza és minden vagyona felügyelőjévé rendelte, megáldotta az Örökkévaló József kedvéért az egyiptomi házát, az Örökkévaló áldása volt mindenen, ami az övé volt a házában és a mezőn.
verso 6
És ő mindenét József kezére bízta, nem gondolt mellette semmivel, csakis a kenyérrel, amit evett. És József szép termetű és szép arcú volt.
verso 7
És történt ezen dolgok után, hogy urának felesége szemet vetett Józsefre és mondta: „Hálj velem”.
verso 8
De ő visszautasította és azt mondta ura feleségének: „Íme, az én uram nem gondol mellettem semmivel a házban, és amije van, mindent a kezembe adott.
verso 9
Ő nem nagyobb ebben a házban nálamnál, és nem vont meg tőlem semmit, csakis téged, mert te a felesége vagy; hogy tenném tehát e nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen”.
verso 10
És történt, hogy midőn Józsefhez nap nap után beszélt, ő mégsem hallgatott reá, hogy háljon nála, hogy vele legyen.
verso 11
És történt egy napon, hogy bement a házba, hogy elvégezze munkáját, és nem volt senki a ház emberei közül ott a házban.
verso 12
És a nő megragadta őt köntösénél fogva, mondván: „Hálj velem!” De ő ott hagyta köntösét annak kezében, elmenekült és kiment az utcára.
verso 13
És történt, hogy midőn látta, hogy ott hagyta kezében a ruháját és elmenekült az utcára,
verso 14
hívta házának embereit és szólt hozzájuk, mondván: „Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, hogy csúfot űzzön velünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, és én hangosan kiáltottam.
verso 15
És történt, hogy midőn hallotta, hogy fölemelem hangomat és kiáltok, otthagyta ruháját nálam, elmenekült és kiment az utcára.”
verso 16
És magánál tartotta ruháját, míg ura hazajött.
verso 17
És szólt hozzá ezekkel a szavakkal, mondván: „Bejött hozzám a héber szolga, akit te hoztál hozzánk, hogy csúfot űzzön velem;
verso 18
és történt, hogy midőn fölemeltem hangomat és kiáltottam, itthagyta ruháját nálam és elmenekült az utcára.”
verso 19
És történt, hogy amint ura meghallotta felesége szavait, amiket hozzá szólt, mondván: „Ilyen dolgokat tett velem a te szolgád”, – haragra lobbant.
verso 20
És József ura vette őt és börtönbe vetette, arra a helyre, ahol a király foglyai fogva voltak; és ő ott volt a börtönben.
verso 21
De az Örökkévaló Józseffel volt, kegyes volt hozzá és kegyességet adott számára a börtön őre szemében.
verso 22
És a börtön őre József kezébe adta mind a foglyokat, kik a börtönben voltak, és minden, ami ott történt, ő általa történt.
verso 23
A börtön őre nem nézett semminek utána, ami az ő kezére volt bízva, mert az Örökkévaló vele volt, s amit cselekedett, az Örökkévaló sikeressé tette.
Libros
