Genezis
39. fejezet
1. vers
Józsefet elvitték Egyiptomba és megvette őt az izmaelitáktól, akik odavitték, Potifár, Fáraó udvari tisztje, a testőrök kapitánya, egy egyiptomi férfiú.
2. vers
És az Örökkévaló Józseffel volt és ő szerencsés ember lett, urának, az egyiptominak házában lakott.
3. vers
És ura látta, hogy az Örökkévaló vele van és hogy az Örökkévaló mindent, amit cselekszik, sikeressé tesz az ő kezében.
4. vers
És József kegyességet talált az ő szemében, vele szolgáltatta ki magát, háza fölé rendelte és mindenét kezére bízta.
5. vers
És történt, hogy amióta háza és minden vagyona felügyelőjévé rendelte, megáldotta az Örökkévaló József kedvéért az egyiptomi házát, az Örökkévaló áldása volt mindenen, ami az övé volt a házában és a mezőn.
6. vers
És ő mindenét József kezére bízta, nem gondolt mellette semmivel, csakis a kenyérrel, amit evett. És József szép termetű és szép arcú volt.
7. vers
És történt ezen dolgok után, hogy urának felesége szemet vetett Józsefre és mondta: „Hálj velem”.
8. vers
De ő visszautasította és azt mondta ura feleségének: „Íme, az én uram nem gondol mellettem semmivel a házban, és amije van, mindent a kezembe adott.
9. vers
Ő nem nagyobb ebben a házban nálamnál, és nem vont meg tőlem semmit, csakis téged, mert te a felesége vagy; hogy tenném tehát e nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen”.
10. vers
És történt, hogy midőn Józsefhez nap nap után beszélt, ő mégsem hallgatott reá, hogy háljon nála, hogy vele legyen.
11. vers
És történt egy napon, hogy bement a házba, hogy elvégezze munkáját, és nem volt senki a ház emberei közül ott a házban.
12. vers
És a nő megragadta őt köntösénél fogva, mondván: „Hálj velem!” De ő ott hagyta köntösét annak kezében, elmenekült és kiment az utcára.
13. vers
És történt, hogy midőn látta, hogy ott hagyta kezében a ruháját és elmenekült az utcára,
14. vers
hívta házának embereit és szólt hozzájuk, mondván: „Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, hogy csúfot űzzön velünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, és én hangosan kiáltottam.
15. vers
És történt, hogy midőn hallotta, hogy fölemelem hangomat és kiáltok, otthagyta ruháját nálam, elmenekült és kiment az utcára.”
16. vers
És magánál tartotta ruháját, míg ura hazajött.
17. vers
És szólt hozzá ezekkel a szavakkal, mondván: „Bejött hozzám a héber szolga, akit te hoztál hozzánk, hogy csúfot űzzön velem;
18. vers
és történt, hogy midőn fölemeltem hangomat és kiáltottam, itthagyta ruháját nálam és elmenekült az utcára.”
19. vers
És történt, hogy amint ura meghallotta felesége szavait, amiket hozzá szólt, mondván: „Ilyen dolgokat tett velem a te szolgád”, – haragra lobbant.
20. vers
És József ura vette őt és börtönbe vetette, arra a helyre, ahol a király foglyai fogva voltak; és ő ott volt a börtönben.
21. vers
De az Örökkévaló Józseffel volt, kegyes volt hozzá és kegyességet adott számára a börtön őre szemében.
22. vers
És a börtön őre József kezébe adta mind a foglyokat, kik a börtönben voltak, és minden, ami ott történt, ő általa történt.
23. vers
A börtön őre nem nézett semminek utána, ami az ő kezére volt bízva, mert az Örökkévaló vele volt, s amit cselekedett, az Örökkévaló sikeressé tette.
Könyvek
