Genezis
12. fejezet
1. vers
Az Örökkévaló így szólott Ábrámhoz: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.
2. vers
És nagy néppé teszlek téged, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és te légy áldássá.
3. vers
Megáldom, aki téged áld és megátkozom, aki téged átkoz, és benned legyen áldott a föld minden nemzetsége.”
4. vers
És elment Ábrám, amint az Örökkévaló mondotta neki, és vele ment Lót. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor Háránból kivándorolt.
5. vers
És vette Ábrám a feleségét, Szárajt és Lótot, testvére fiát és minden vagyonukat, amit szereztek és a lelkeket, amelyeket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kanaán országába menjenek s eljutottak Kanaán országába.
6. vers
Áthaladt Ábrám az országon Sekem helységig, Móre terebintusáig; és a kanaánita akkor az országban volt.
7. vers
És megjelent az Örökkévaló Ábrámnak és így szólott: „A te magzatodnak adom ezt az országot.” És oltárt épített ő ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
8. vers
És onnan tovább ment a hegységbe Bét-Éltől, keletre és felütötte sátrát; Bét-Él volt nyugatra, Áj keletre; ott oltárt épített az Örökkévalónak és szólította az Örökkévaló nevét.
9. vers
És Ábrám tovább haladt, folyvást dél felé.
10. vers
Éhség volt az országban és Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhség az országban.
11. vers
És történt, hogy amidőn közelébe ért Egyiptomnak, így szólott feleségéhez, Szárajhoz: „Tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12. vers
És megtörténik, hogy amidőn majd meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: ‘Ez az ő felesége’ – és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
13. vers
Mondd, kérlek, hogy húgom vagy, hogy ne érjen baj miattad és életben maradjon lelkem miattad.”
14. vers
És történt, hogy midőn Ábrám Egyiptomba ért, látták az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép.
15. vers
És látták őt Fáraó nagyjai és eldícsérték őt Fáraónak; erre elvitték az asszonyt Fáraó házába.
16. vers
És Ábrámmal jót tett ő miatta és voltak neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
17. vers
És az Örökkévaló nagy csapásokkal sújtotta Fáraót meg házát, Száraj, Ábrám felesége miatt.
18. vers
És Fáraó elhivatta Ábrámot és így szólott hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy a feleséged?
19. vers
Miért mondtad: ‘Ő a húgom!’ – és én elvettem magamnak feleségül; most pedig itt a feleséged, vedd és menj!”
20. vers
És Fáraó melléje rendelt embereket, ezek elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt.
Könyvek
