Genezis

chapter 30


Chapters:


verse #1

És midőn Ráhel látta, hogy ő nem szült gyermeket Jákóbnak, irígykedni kezdett Ráhel az ő nővérére és szólt Jákóbhoz: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok”.


verse #2

És felgerjedt Jákób haragja Ráhel ellen és szólt: „Vajjon Isten helyében vagyok-e én, aki megvonta tőled méhednek gyümölcsét?”


verse #3

És ő szólt: „Itt van szolgálóm Bilha, menj be hozzá, és szüljön ő az én térdemen, hogy én is megépüljek általa”.


verse #4

És odaadta neki szolgálóját, Bilhát feleségül; és bement hozzá Jákób.


verse #5

És Bilha viselős lett és szült Jákóbnak fiút.


verse #6

És szólt Ráhel: „Ítélt felőlem Isten, hallgatott is szavamra és adott nekem fiút”. Ezért elnevezte Dánnak.


verse #7

És Bilha, Ráhel szolgálója, újra viselős lett és szült egy második fiút Jákóbnak.


verse #8

És szólt Ráhel: „Nagy küzdelmet küzdöttem nővéremmel és legyőztem”. Ezért elnevezte Naftálinak.


verse #9

Amidőn Léa látta, hogy többet nem szül, vette szolgálóját Zilpát és adta őt Jákóbnak feleségül.


verse #10

És Zilpa, Léa szolgálója, szült Jákóbnak fiút.


verse #11

És szólt Léa: „Megjött a szerencse!” És elnevezte Gádnak.


verse #12

És szült Zilpa, Léa szolgálója egy második fiút Jákóbnak.


verse #13

És Léa mondta: „Boldog vagyok, mert boldognak mondanak engem az asszonyok”. És elnevezte Ásérnak.


verse #14

És kiment Reubén a búzaaratás napjaiban és talált a mezőn mandragóra-bogyót, elvitte anyjához Léához. És szólt Ráhel Léához: „Adj nekem, kérlek, fiadnak mandragóráiból”.


verse #15

És ő mondta neki: „Vajjon keveselled-e, hogy elvetted tőlem férjemet, még elvennéd fiam mandragóráit is?” És Ráhel szólt: „Háljon veled ma éjjel fiadnak mandragóráiért”.


verse #16

És Jákób este hazajött a mezőről, Léa elébe ment és szólt: „Hozzám jöjj be, mert bérbe vettelek fiam mandragóráiért”. És vele hált azon éjjel.


verse #17

És Isten hallgatott Léára, viselős lett és szült Jákóbnak egy ötödik fiút.


verse #18

És szólt Léa: „Isten megadta jutalmamat, hogy odaadtam szolgálómat férjemnek”. És elnevezte Jisszákárnak.


verse #19

És Léa újra viselős lett és szült egy hatodik fiút Jákóbnak,


verse #20

szólt Léa: „Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal. Most már nálam fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki”. És elnevezte Zebulonnak.


verse #21

Azután pedig szült egy leányt és elnevezte Dinának.


verse #22

És Isten megemlékezett Ráhelról, Isten hallgatott reá és megnyitotta méhét.


verse #23

Viselős lett, fiút szült és így szólt: „Isten elvette az én gyalázatomat”.


verse #24

És elnevezte Józsefnek, mondván: „Adjon az Örökkévaló nekem még egy másik fiút”.


verse #25

És történt, hogy midőn Ráhel Józsefet szülte, Jákób így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hadd menjek el hazámba és országomba.


verse #26

Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért téged szolgáltalak, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel téged szolgáltalak.”


verse #27

És szólt hozzá Lábán: „Ha kedvet találtam szemedben maradj, mert tudom, hogy a te kedvedért áldott meg az Örökkévaló engemet”.


verse #28

És szólt: „Szabj bért magadnak és én megadom”.


verse #29

Ő pedig így szólt: „Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett jószágod nálam.


verse #30

Mert kevés az, ami tied volt, mielőtt jöttem, és sokra szaporodott és megáldott az Örökkévaló, akármerre mentem; és mikor tehetek már én is valamit az én házamért?”


verse #31

És ő így szólt: „Mit adjak neked?” Jákób felelt: „Ne adj nekem semmit. Ha nekem ezt a dolgot megteszed, ismét legeltetem és őrzöm juhaidat.


verse #32

Én végigjárom ma mind a juhaidat, eltávolítok onnan minden pettyes és foltos bárányt és minden sötétszínű bárányt a juhok közül, meg a foltosat és pettyeset a kecskék közül; ez legyen a bérem.


verse #33

Így tanuskodjék mellettem az igazságom a jövőben: ha majd eljössz bérem ügyében, amely előtted van, minden ami nem pettyes és foltos a kecskék között és sötétszínű a juhok között, az lopott nálam.”


verse #34

És szólt Lábán: „Jól van, vajha a te beszéded szerint lenne!”


verse #35

És eltávolította azon a napon a csíkos és foltos bakkecskéket és mind a pettyes meg foltos nősténykecskéket, mindet, amelyen valami fehér volt, és minden sötétszínűt a juhok között, és odaadta fiai kezére.


verse #36

És hagyott három napnyi utat maga közt és Jákób között; és Jákób legeltette Lábánnak többi juhait.


verse #37

És vett magának Jákób friss nyárfa-, mogyoró- meg gesztenyepálcát és lehántott róluk fehér sávokat, hogy a fehér kilátszott, ami a pálcákon volt.


verse #38

És odaállította a pálcákat, melyeket lehántott, szemben a juhokkal, a vályúkba, az itatókba, ahová inni jönnek a juhok, hogy foganjanak, midőn inni jönnek,


verse #39

és a juhok fogantak a pálcák előtt és ellettek csíkosakat, pettyeseket és foltosokat.


verse #40

És elkülönítette Jákób a bárányokat és fordította a juhok arcát a csíkos és minden sötétszínű felé Lábán nyájában; és a maga nyáját külön helyezte és nem helyezte azokat Lábán juhaihoz.


verse #41

És történt, hogy valahányszor fogamzottak a korán ellő juhok, akkor odatette Jákób a pálcákat a juhok szemei elé a vályúkba, hogy a pálcák között fogamzzanak.


verse #42

De ha későn elletek a juhok, nem tette oda; így lettek a későn ellettek Lábáné, a koraiak Jákóbé.


verse #43

És gyarapodott a férfiú igen nagyon, és voltak nagy nyájai, szolgái és szolgálóleányai, tevéi és szamarai.

Chapters:


Books