Genezis

chapter 19

Chapters:

És a két angyal eljutott estére Szodomába és Lót ült Szodoma kapujában; amikor Lót meglátta őket, felkelt, elébük ment és arcra borult a földön.

verse #2

És szólt: „Íme kérlek benneteket Uraim, térjetek be szolgátok házába, háljatok meg és mossátok meg lábatokat és reggelre kelve menjetek utatokra.” De ők azt mondták: „Nem, hanem az utcán maradunk egész éjjel.”

verse #3

Ő nagyon unszolta őket, és betértek hozzá és bementek házába; és készített nekik lakomát, kovásztalan kenyeret sütött és ettek.

verse #4

De mielőtt lefeküdtek, a város emberei, Szodoma népe, körülfogták a házat, ifja-örege, az egész nép mindenünnen.

verse #5

Szólították Lótot és mondták neki: „Hol vannak a férfiak, akik az éjjel hozzád jöttek? Vezesd ki őket hozzánk, hogy megismerjük őket!”

verse #6

És Lót kiment hozzájuk az ajtó elé és az ajtót bezárta maga mögött.

verse #7

És szólt: „Kérlek, testvéreim, ne tegyetek rosszat!”

verse #8

Van két leányom, kik még nem ismertek férfiút, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, ami jónak tetszik szemeteknek; csak ezeknek a férfiaknak ne tegyetek semmit, mert hajlékom árnyékába jöttek.”

verse #9

De ezek így szóltak: „Állj félre!” és mondták: „Ez az ember mint idegen jött ide és máris bíráskodni akar. Rosszabbul bánunk majd veled, mint ővelük!” És nagyon szorongatták a férfiút, Lótot és odatolongtak, hogy betörjék az ajtót.

verse #10

De a férfiak kezüket kinyujtották és bevették Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták.

verse #11

És az embereket, akik a ház ajtajánál voltak, apraját-nagyját, vaksággal verték meg, úgyhogy hiába fáradtak, hogy az ajtót megtalálják.

verse #12

És ezek a férfiak így szóltak Lóthoz: „Van még valakid itt?” Vőd, fiaid és leányaid és akid még a városban van, vidd ki őket a városból.

verse #13

Mert mi elpusztítjuk ezt a várost, mivelhogy sok a panasz ellenük az Örökkévaló előtt és ide küldött bennünket az Örökkévaló, hogy elpusztítsuk.”

verse #14

És Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait el akarták venni és mondta: „Keljetek föl, menjetek ki ebből a városból, mert az Örökkévaló elpusztítja ezt a várost”. De vejei azt hitték róla, hogy tréfálkozik.

verse #15

És amint felkelt a hajnal, az angyalok sürgették Lótot, mondván: „Kelj fel, vedd feleségedet és ittlévő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűnei miatt.”

verse #16

De ő késlekedett; ekkor a férfiak megragadták kezét, felesége kezét és két leánya kezét, minthogy az Örökkévaló megkönyörült rajta, kivezették és otthagyták a városon kívül.

verse #17

Miután kivezették őket a szabadba, így szólott: „Menekülj életedért, ne tekints hátra és ne állj meg az egész síkságon, a hegységbe menekülj, nehogy elpusztulj.”

verse #18

És szólt hozzájuk Lót: „Ó, nem Uram!

verse #19

Íme szolgád kegyelmet, talált a Te szemedben, és nagy a Te kegyelmed, amelyet míveltél velem, megmentve életemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, mert utólér a veszedelem és meghalok.

verse #20

Íme kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek, és az kicsiny. Hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem.”

verse #21

És ő mondta neki: „Íme, figyelembe vettem ezt ebben a dologban is, hogy ne dúljam fel a várost, amelyről szólsz.

verse #22

Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit, míg oda nem érsz.” Ezért nevezték a várost Cóárnak.

verse #23

A nap már fölkelt a földön, mikor Lót Cóárba ért.

verse #24

És az Örökkévaló kénköves és tüzes esőt hullatott Szodomára és Gomorára az Örrökkévalótól az égből;

verse #25

és elpusztította ezeket a városokat és az egész vidéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét.

verse #26

De felesége hátra tekintett és sóoszloppá vált.

verse #27

És Ábrahám kora reggel odasietett arra helyre, ahol az Örökkévaló előtt állt.

verse #28

Letekintett Szodoma és Gomora felé és az egész vidékre és látta, hogy fölszáll a föld füstje, mint egy égő kemence füstje.

verse #29

És történt, hogy midőn Isten elpusztította a vidék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról: elküldte Lótot a pusztulás helyéről, mikor elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.

verse #30

És fölment Lót Cóárból és lakott a hegységben, és vele két leánya, mert félt Cóárban lakni; és lakott egy barlangban, ő és két leánya.

verse #31

És szólt az idősebbik a fiatalabbhoz: „Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, aki jönne hozzánk az egész föld szokása szerint.

verse #32

Jer, itassuk le atyánkat borral és háljunk vele, hogy magzatot támasszunk atyánktól.”

verse #33

És megitatták borral atyjukat azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, és ő nem tudott róla, amikor leánya lefeküdt, sem amikor felkelt.

verse #34

És történt másnap, hogy az idősebbik szólt a fiatalabbikhoz: „Íme én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki bort inni ma éjjel is és menj be, hálj vele, hogy magzatot támasszunk atyánktól.”

verse #35

És leitatták borral atyjukat azon éjjel is, és felkelt a fiatalabbik és vele hált, és ő nem tudott róla, amikor leánya lefeküdt, sem amikor felkelt.

verse #36

És viselős lett Lót két leánya atyjuktól.

verse #37

És szült az idősebbik fiút s elnevezte őt Móábnak; ez a Móábiták atyja mind e mai napig.

verse #38

És a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak; ez Ammon fiainak atyja mind e mai napig.