A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

chapter 22


Chapters:


verse #1

Elközelgett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.


verse #2

És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.


verse #3

Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;


verse #4

És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.


verse #5

És azok örülének, és megszerződének, hogy pénz adnak néki;


verse #6

Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.


verse #7

Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;


verse #8

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.


verse #9

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?


verse #10

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.


verse #11

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?


verse #12

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.


verse #13

Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.


verse #14

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.


verse #15

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:


verse #16

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.


verse #17

És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:


verse #18

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.


verse #19

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.


verse #20

Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.


verse #21

De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.


verse #22

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!


verse #23

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?


verse #24

Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.


verse #25

Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.


verse #26

De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.


verse #27

Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.


verse #28

Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;


verse #29

Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,


verse #30

Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.


verse #31

Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;


verse #32

De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.


verse #33

Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!


verse #34

És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.


verse #35

És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.


verse #36

Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.


verse #37

Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.


verse #38

Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.


verse #39

És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.


verse #40

És mikor ott a helyén vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.


verse #41

És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,


verse #42

Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!


verse #43

És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.


verse #44

És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.


verse #45

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,


verse #46

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.


verse #47

És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.


verse #48

Jézus pedig monda néki: Júdás, csokkal árulod el az embernek Fiát?


verse #49

Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?


verse #50

És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.


verse #51

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.


verse #52

Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?


verse #53

Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.


verse #54

Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.


verse #55

És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.


verse #56

És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!


verse #57

Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!


verse #58

És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!


verse #59

És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.


verse #60

Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.


verse #61

És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.


verse #62

És kimenvén Péter, keservesen síra.


verse #63

És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.


verse #64

És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?


verse #65

És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.


verse #66

És a mint nappal lett,egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,


verse #67

Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:


verse #68

De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.


verse #69

Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.


verse #70

Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!


verse #71

Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.

Chapters:


Books