A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

chapter 17


Chapters:


verse #1

Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.


verse #2

Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.


verse #3

Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.


verse #4

És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki.


verse #5

És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!


verse #6

Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok íme ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.


verse #7

Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?


verse #8

Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?


verse #9

Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.


verse #10

Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.


verse #11

És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.


verse #12

És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:


verse #13

És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!


verse #14

És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.


verse #15

Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;


verse #16

És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.


verse #17

Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?


verse #18

Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?


verse #19

És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.


verse #20

Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.


verse #21

Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.


verse #22

Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.


verse #23

És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:


verse #24

Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.


verse #25

De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.


verse #26

És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.


verse #27

Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.


verse #28

Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;


verse #29

De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:


verse #30

Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.


verse #31

Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.


verse #32

Emlékezzetek Lót feleségére!


verse #33

Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.


verse #34

Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.


verse #35

Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.


verse #36

Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.


verse #37

És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.

Chapters:


Books