A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

chapter 19


Chapters:


verse #1

És bemenvén, általméne Jerikhón.


verse #2

És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.


verse #3

És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.


verse #4

És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.


verse #5

És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.


verse #6

És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.


verse #7

És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.


verse #8

Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.


verse #9

Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.


verse #10

Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.


verse #11

És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.


verse #12

Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.


verse #13

Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.


verse #14

Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.


verse #15

És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.


verse #16

Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.


verse #17

Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.


verse #18

És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.


verse #19

Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.


verse #20

És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;


verse #21

Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.


verse #22

Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;


verse #23

Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?


verse #24

És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.


verse #25

És mondának néki: Uram, tíz gírája van!


verse #26

És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.


verse #27

Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!


verse #28

És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.


verse #29

És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,


verse #30

Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.


verse #31

És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.


verse #32

És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.


verse #33

És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?


verse #34

Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.


verse #35

Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.


verse #36

És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.


verse #37

Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;


verse #38

Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!


verse #39

És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!


verse #40

És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.


verse #41

És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.


verse #42

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.


verse #43

Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.


verse #44

És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.


verse #45

És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,


verse #46

Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.


verse #47

És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:


verse #48

És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.

Chapters:


Books