A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

chapter 1


Chapters:


verse #1

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,


verse #2

A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:


verse #3

Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked. jó Theofilus,


verse #4

Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.


verse #5

Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.


verse #6

És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.


verse #7

És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.


verse #8

Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,


verse #9

A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.


verse #10

És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;


verse #11

Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.


verse #12

És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.


verse #13

Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.


verse #14

És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;


verse #15

Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.


verse #16

És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.


verse #17

És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.


verse #18

És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.


verse #19

És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.


verse #20

És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.


verse #21

A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.


verse #22

És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.


verse #23

És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.


verse #24

E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:


verse #25

Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.


verse #26

A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,


verse #27

Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.


verse #28

És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.


verse #29

Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!


verse #30

És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.


verse #31

És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.


verse #32

Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;


verse #33

És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!


verse #34

Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?


verse #35

És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.


verse #36

És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:


verse #37

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.


verse #38

Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.


verse #39

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;


verse #40

És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.


verse #41

És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;


verse #42

És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.


verse #43

És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?


verse #44

Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.


verse #45

És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.


verse #46

Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,


verse #47

És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.


verse #48

Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.


verse #49

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!


verse #50

És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.


verse #51

Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által,elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.


verse #52

Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.


verse #53

Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.


verse #54

Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.


verse #55

(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!


verse #56

Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.


verse #57

Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.


verse #58

És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.


verse #59

És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.


verse #60

És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.


verse #61

És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.


verse #62

És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?


verse #63

Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.


verse #64

És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.


verse #65

És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.


verse #66

És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.


verse #67

És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:


verse #68

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,


verse #69

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,


verse #70

A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,


verse #71

Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;


verse #72

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,


verse #73

Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,


verse #74

Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.


verse #75

Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.


verse #76

Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;


verse #77

És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.


verse #78

A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,


verse #79

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!


verse #80

A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

Chapters:


Books