chapter 13
Azon a napon Jézus elment hazulról és a tó partján leült.
Nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba kellett szállnia s abban ülnie. Ezalatt az egész tömeg kinn állt a parton.
Sokat beszélt nekik példázatokban.” Egyszer – szólott – elment a magvető vetni.
Mialatt vetett, volt olyan mag, mely az útfélre esett, jöttek is a madarak és felcsipegették.
Más mag sziklás talajra esett, ahol nem volt sok föld, az hamar ki is hajtott, mert nem volt mély földje,
de amikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
Megint más mag tövis közé esett, s amikor a tövis felnőtt, elfojtotta.
Más mag végre termő földbe esett és megtermette gyümölcsét, egyik százannyit, a más a hatvanszorosát, megint más harmincannyit.
Kinek van füle, hallja meg!”
Ekkor tanítványai hozzámentek s megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”
Ezt felelte: „Mert néktek adták meg, hogy a mennyek királyságának titkait megismerjétek, azoknak nincs megadva.
Mert akinek van, annak adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de attól, akinek nincs, még amije volna, azt is elveszik.
Azért beszéltem nekik példázatokban, hogy nézzék, és mégse lássák, hallgassák, de mégse hallják, hogy belátásra ne jussanak,
hanem beteljesedjék rajtuk Ézsaiás prófétálása, mely így hangzik: Jól odahallgattok majd, mégsem látjátok be, jól megnézitek majd, s nem veszitek észre,
mert háj nőtte be e nép szívét, fülük nehezen hallóvá lett, és szemüket behunyták, hogy valahogyan ne lássanak szemükkel, ne halljanak fülükkel, szívükkel belátásra ne jussanak, hogy meg ne térhessenek, és én meg ne gyógyítsam őket.
Ám boldog a ti szemetek, hogy láthat és fületek, hogy hallhat.
Bizony azt mondom nektek: Sok próféta és igazságos kívánkozott arra, hogy meglássa, amit ti nézhettek és meghallja, amit ti hallhattok, de nem hallották meg.
Ti hát halljátok meg a magvető példázatát.
Ha bárki hallja a királyság igéjét, de nem jut belátáshoz, eljön a rossz és elragadja a szívébe vetett magot. Ez az a mag, melyet az útfélre vetettek.
Az, akinél a mag sziklás talajra esett, olyan ember, aki az igét hallja, tüstént örömmel fogadja,
de nincs saját magában gyökere, hanem csak ideig-óráig tart ki s mikor az ige miatt szorongatás vagy üldözés támad, tüstént megbotlik.
Akinél tövis közé esik a mag, olyan ember, aki hallja az igét, de a kor gondja s a gazdagság csalárd volta megfojtják az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.
Az ellenben, akinél hasznos földre esett a mag, olyan ember, aki az igét hallja, belátásra jut, aki bizonyára gyümölcsöt is terem s meghozza a százszorosat, a hatvanszorosat, a harmincszorosat.”
Más példázatot tárt eléjük. „A mennyek királyságát – szólt – olyan emberhez hasonlítom, aki nemes magot vetett ugyan szántóföldjébe,
de mialatt az emberek szunnyadtak, eljött ellensége, gyomot vetett a búza közé, majd odébbállt.
Mikor aztán szárba szökött és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá lett a gyom is.
Ekkor odamentek a gazdához a rabszolgái s így szóltak hozzá: Uram, hiszen te nemes magot vetettél szántóföldedbe, honnan van hát benne a gyom?
Valamilyen ellenséges indulatú ember tette ezt – mondta a gazda –, mire a rabszolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük?
De ő így szólt: Nem. Esetleg mikor a gyomot szeditek, vele együtt a búzát is gyökerestül kihúznátok.
Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: Először a gyomot szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!”
Más példázatot is adott eléjük: „A mennyeknek királysága mustármaghoz hasonló, melyet fog és szántóföldjébe vet az ember.
A mustármag valamennyi magnál kisebb, de ha megnő, nagyobb a veteményeknél, sőt fává lesz, úgyhogy az ég madarai rászállnak, és ágai között fészkelnek.”
Más példázatot mondott nekik: „A mennyek királysága kovászhoz hasonló, melyet elővesz, és három mérce liszt közé rejt az asszony, s várja, hogy az egész megkeljen.”
Mindezeket Jézus példázatokban mondta a sokaságnak, példázat nélkül semmit sem szólt nekik,
hogy beteljesedjék a prófétán át kimondott ige. A próféta így szólt: „Példázatokra nyitom ajkamat, kimondom a föld megalapítása óta elrejtett titkokat.”
Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak és így szóltak: „Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!”
„Az, aki a nemes magot veti – felelte ő – az embernek Fia.
A szántóföld a világ. A nemes mag jelenti a királyság fiait, a gyom a rossznak fiait.
Az ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéséhez jutása, az aratók az angyalok.
Mármost, ahogy a gyomot összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a kornak befejezésekor is.
Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják
és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
Akkor az igazságosak, mint a nap fognak felragyogni Atyjuknak királyságában. Akinek füle van, hallja meg!
A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt és megvásárolta azt a szántóföldet.
Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett
és mikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt és megvette azt.
Újra csak hasonló a mennyek királysága a kerítőhálóhoz, mely mikor a tóba vetik, mindenfajta halat összefog,
mikor aztán megtelik, kivonják a partra, leülnek, s a használhatókat edényekbe szedik, a hitványakat kivetik.
Ekképpen lesz a kornak befejezésekor: az angyalok kimennek, a rosszakat az igazságosaktól különválasztják,
majd a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.”
„Nyertetek-e belátást mind e dolgokba?” „Nyertünk” – felelték neki –,
mire ezt mondta nekik: „Ezért minden írástudó, akit a mennyek királyságára megtanítottak, hasonló a gazdaemberhez, aki kincsei közül hol új, hol régi dolgokat hoz elő.”
Az történt, hogy amikor Jézus e példázatoknak végére jutott, eltávozott onnan.
Szülővárosába ment és ott zsinagógájukban úgy tanította őket, hogy megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezt a tudományt? Honnan vannak hatalmas tettei?
Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jakab, József, Simon, Júdás a testvérei?
S a húgai is mind nálunk vannak? Honnan kapta mind e hatalmat?”
És belebotolva tőrbe estek. Jézus pedig ezt mondta nekik: „Sehol sincs a próféta megbecsülés híján, csak a saját szülővárosában, a saját házában.”
Hitetlenségük miatt nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly