Az örömhír Máté szerint

chapter 27


Chapters:


verse #1

Mikor reggeledett, a főpapok és a nép vénei valamennyien tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék.


verse #2

Aztán megkötözték, elvezették és átadták Pilátusnak, a helytartónak.


verse #3

Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek.


verse #4

„Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” – mondotta. De azok így feleltek: „Mit tartozik az ránk? Magad lássad!”


verse #5

Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát.


verse #6

A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: „Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára.”


verse #7

Tanácsot tartottak hát és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét.


verse #8

Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.


verse #9

Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: „Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izráel fiai ennyire becsültek a szerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,


verse #10

odaadták a fazekas mezejére.”


verse #11

Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus.


verse #12

Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.


verse #13

Azután Pilátus szólt hozzá: „Nem hallod mekkora vádakat mondanak ellened?”


verse #14

De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.


verse #15

Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként egy foglyot, akit a tömeg akart, elbocsátott.


verse #16

Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.


verse #17

Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: „Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”


verse #18

Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.


verse #19

Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: „Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába. Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.”


verse #20

A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.


verse #21

A helytartó megkérdezte tőlük: „Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” „Barabbást!” – mondották azok.


verse #22

„Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” „Feszítsék meg!” – mondották mindannyian.


verse #23

„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: „Feszítsék meg!”


verse #24

Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!”


verse #25

Az egész nép felelte: „A vére ránk és gyermekeinkre szálljon!


verse #26

Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta s átadta, hogy megfeszítsék.


verse #27

Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget.


verse #28

Levetkőztették, és veres katonaköpenyt adtak rá,


verse #29

tövisekből koszorút fontak és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdreborultak előtte és csúfolódva mondták: „Örvendj! Zsidóknak királya!”


verse #30

Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és fejéhez verték.


verse #31

Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába és elvezették, hogy megfeszítsék.


verse #32

Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye.


verse #33

Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye,


verse #34

epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.


verse #35

Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,


verse #36

azután leültek, és ott őrizték.


verse #37

Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: „EZ JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA!”


verse #38

Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje.


verse #39

Az arra elmenők a fejüket csóválták


verse #40

s így szóltak: „ Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot – mondták –, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”


verse #41

Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:


verse #42

„Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izráel királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.


verse #43

Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.”


verse #44

Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.


verse #45

A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.


verse #46

A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?”


verse #47

Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.


verse #48

Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.


verse #49

A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”


verse #50

Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.


verse #51

Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,


verse #52

a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott.


verse #53

Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek.


verse #54

A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.”


verse #55

Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.


verse #56

Köztük volt magdalai Mária, Mária Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja.


verse #57

Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt.


verse #58

Ez a József elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki.


verse #59

József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte


verse #60

s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.


verse #61

Ott voltak éppen magdalai Mária s a másik Mária, kik a sírral szemközt ültek.


verse #62

Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok


verse #63

és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.


verse #64

Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá, hogy tanítványai oda ne mehessenek, s el ne lopják őt, hogy aztán azt ne mondhassák a népnek: Feltámadt a halottak közül, hogy így az utolsó tévelyítés gonoszabb ne legyen az elsőnél.”


verse #65

Pilátus ezt felelte nekik: „Van őrségetek, menjetek, gondoskodjatok a biztonságról, ahogy tudtok.”


verse #66

Azok elmentek, a követ lepecsételték, és a sírt őrséggel biztosították.

Chapters:


Books