Az örömhír Máté szerint

chapter 20


Chapters:


verse #1

A mennyeknek királysága ahhoz a gazdához hasonlít, aki mindjárt reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon fel szőlőjébe.


verse #2

Miután a munkásokkal napi egy dénárban megegyezett, elküldte őket szőlőjébe.


verse #3

Három óra tájban kiment és másokat látott henyén állni a piacon,


verse #4

azoknak is azt mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd néktek.


verse #5

Azok pedig kimentek. Hat és kilenc óra tájban is kiment és hasonlóképpen tett.


verse #6

Mikor tizenegy óra tájban kiment s újra ott talált némelyeket állva, így szólt hozzájuk: Mit álltok itt egész nap henyén?


verse #7

Mert senki sem fogadott fel minket – felelték neki. Menjetek el ti is a szőlőbe, szólt hozzájuk.


verse #8

Mikor aztán este lett, a szőlősgazda így szólt tiszttartójához: Hívd a munkásokat és add meg a bérüket! Kezdd az utolsókon, míg majd az elsőkhöz jutsz.


verse #9

Eljöttek azok, akiket tizenegy óra körül fogadtak fel, s egy dénárt kaptak.


verse #10

Mikor az elsők mentek oda, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.


verse #11

S amikor megkapták, zúgolódtak a gazda ellen.


verse #12

Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy óráig végezték a munkát, te mégis egyenlőkké tetted őket velünk, akik a napnak terhét és izzó hevét viseltük.


verse #13

De az mindegyiknek ezt felelte: Pajtás, én nem vagyok hozzád hamis. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?


verse #14

Vedd, ami tied és eredj. Én ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked.


verse #15

Vajon nem szabad nekem az enyémmel azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért rossz, mert én jó vagyok?


verse #16

Ekképpen lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká.”


verse #17

Mikor Jézus arra készült, hogy Jeruzsálembe felmenjen, külön maga mellé vette a tizenkettőt s az úton így beszélt velük:


verse #18

„Most felmegyünk Jeruzsálembe, s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak és írástudóknak. Azok halálra fogják őt ítélni


verse #19

s majd átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék, de harmadik napon fel fog támadni.”


verse #20

Ekkor hozzálépett Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt s lábához borult, hogy valamit kérjen tőle.


verse #21

„Mit akarsz?” – kérdezte őt az Úr, s az így felelt neki: „Mondd ki, hogy két fiam jobb- és balkezed felől üljön királyságodban.”


verse #22

Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Nem tudjátok, mit kértek! Vajon képesek vagytok kiinni azt a poharat, melyet nekem kell kiinnom?” – „Képesek vagyunk” – felelték.


verse #23

Mire ő ezt mondta nekik: „Poharamból ugyan inni fogtok, de a jobb-, vagy baloldalamon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.”


verse #24

Mikor a tíz ezt meghallotta, bosszankodott a két testvéren.


verse #25

Jézus azonban magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, s nagyjaik hatalmukba kerítik őket.


verse #26

Köztetek nem így van, hanem aki közületek nagy akar lenni, kiszolgálja majd a többit


verse #27

s aki köztetek első akar lenni, rabszolgátok lesz.


verse #28

Mint ahogy az embernek Fia sem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem hogy ő szolgáljon másokat, s hogy lelkét sokakért odaadja váltságul.”


verse #29

Mikor Jerikóból eltávoztak, nagy tömeg követte őt.


verse #30

Két vak ült az út mentén, s ahogy meghallották, hogy Jézus arra megy el, kiáltozni kezdtek: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!”


verse #31

A sokaság azonban dorgálta őket, hogy hallgassanak, csakhogy azok annál jobban kiáltozták: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!”


verse #32

Jézus erre megállt és fennhangon szólította őket: „Mit akartok, mit tegyek veletek?”


verse #33

„Uram – felelték azok neki –, hogy a szemünk megnyíljék!”


verse #34

Jézus ekkor szánalomra gerjedt irántuk és megérintette szemüket, azoknak meg azonnal megnyílt a szemük és követték őt.

Chapters:


Books