Az örömhír Máté szerint
capítulo 13
verso 1
Azon a napon Jézus elment hazulról és a tó partján leült.
verso 2
Nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba kellett szállnia s abban ülnie. Ezalatt az egész tömeg kinn állt a parton.
verso 3
Sokat beszélt nekik példázatokban.” Egyszer – szólott – elment a magvető vetni.
verso 4
Mialatt vetett, volt olyan mag, mely az útfélre esett, jöttek is a madarak és felcsipegették.
verso 5
Más mag sziklás talajra esett, ahol nem volt sok föld, az hamar ki is hajtott, mert nem volt mély földje,
verso 6
de amikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
verso 7
Megint más mag tövis közé esett, s amikor a tövis felnőtt, elfojtotta.
verso 8
Más mag végre termő földbe esett és megtermette gyümölcsét, egyik százannyit, a más a hatvanszorosát, megint más harmincannyit.
verso 9
Kinek van füle, hallja meg!”
verso 10
Ekkor tanítványai hozzámentek s megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”
verso 11
Ezt felelte: „Mert néktek adták meg, hogy a mennyek királyságának titkait megismerjétek, azoknak nincs megadva.
verso 12
Mert akinek van, annak adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de attól, akinek nincs, még amije volna, azt is elveszik.
verso 13
Azért beszéltem nekik példázatokban, hogy nézzék, és mégse lássák, hallgassák, de mégse hallják, hogy belátásra ne jussanak,
verso 14
hanem beteljesedjék rajtuk Ézsaiás prófétálása, mely így hangzik: Jól odahallgattok majd, mégsem látjátok be, jól megnézitek majd, s nem veszitek észre,
verso 15
mert háj nőtte be e nép szívét, fülük nehezen hallóvá lett, és szemüket behunyták, hogy valahogyan ne lássanak szemükkel, ne halljanak fülükkel, szívükkel belátásra ne jussanak, hogy meg ne térhessenek, és én meg ne gyógyítsam őket.
verso 16
Ám boldog a ti szemetek, hogy láthat és fületek, hogy hallhat.
verso 17
Bizony azt mondom nektek: Sok próféta és igazságos kívánkozott arra, hogy meglássa, amit ti nézhettek és meghallja, amit ti hallhattok, de nem hallották meg.
verso 18
Ti hát halljátok meg a magvető példázatát.
verso 19
Ha bárki hallja a királyság igéjét, de nem jut belátáshoz, eljön a rossz és elragadja a szívébe vetett magot. Ez az a mag, melyet az útfélre vetettek.
verso 20
Az, akinél a mag sziklás talajra esett, olyan ember, aki az igét hallja, tüstént örömmel fogadja,
verso 21
de nincs saját magában gyökere, hanem csak ideig-óráig tart ki s mikor az ige miatt szorongatás vagy üldözés támad, tüstént megbotlik.
verso 22
Akinél tövis közé esik a mag, olyan ember, aki hallja az igét, de a kor gondja s a gazdagság csalárd volta megfojtják az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.
verso 23
Az ellenben, akinél hasznos földre esett a mag, olyan ember, aki az igét hallja, belátásra jut, aki bizonyára gyümölcsöt is terem s meghozza a százszorosat, a hatvanszorosat, a harmincszorosat.”
verso 24
Más példázatot tárt eléjük. „A mennyek királyságát – szólt – olyan emberhez hasonlítom, aki nemes magot vetett ugyan szántóföldjébe,
verso 25
de mialatt az emberek szunnyadtak, eljött ellensége, gyomot vetett a búza közé, majd odébbállt.
verso 26
Mikor aztán szárba szökött és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá lett a gyom is.
verso 27
Ekkor odamentek a gazdához a rabszolgái s így szóltak hozzá: Uram, hiszen te nemes magot vetettél szántóföldedbe, honnan van hát benne a gyom?
verso 28
Valamilyen ellenséges indulatú ember tette ezt – mondta a gazda –, mire a rabszolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük?
verso 29
De ő így szólt: Nem. Esetleg mikor a gyomot szeditek, vele együtt a búzát is gyökerestül kihúznátok.
verso 30
Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: Először a gyomot szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!”
verso 31
Más példázatot is adott eléjük: „A mennyeknek királysága mustármaghoz hasonló, melyet fog és szántóföldjébe vet az ember.
verso 32
A mustármag valamennyi magnál kisebb, de ha megnő, nagyobb a veteményeknél, sőt fává lesz, úgyhogy az ég madarai rászállnak, és ágai között fészkelnek.”
verso 33
Más példázatot mondott nekik: „A mennyek királysága kovászhoz hasonló, melyet elővesz, és három mérce liszt közé rejt az asszony, s várja, hogy az egész megkeljen.”
verso 34
Mindezeket Jézus példázatokban mondta a sokaságnak, példázat nélkül semmit sem szólt nekik,
verso 35
hogy beteljesedjék a prófétán át kimondott ige. A próféta így szólt: „Példázatokra nyitom ajkamat, kimondom a föld megalapítása óta elrejtett titkokat.”
verso 36
Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak és így szóltak: „Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!”
verso 37
„Az, aki a nemes magot veti – felelte ő – az embernek Fia.
verso 38
A szántóföld a világ. A nemes mag jelenti a királyság fiait, a gyom a rossznak fiait.
verso 39
Az ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéséhez jutása, az aratók az angyalok.
verso 40
Mármost, ahogy a gyomot összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a kornak befejezésekor is.
verso 41
Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják
verso 42
és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
verso 43
Akkor az igazságosak, mint a nap fognak felragyogni Atyjuknak királyságában. Akinek füle van, hallja meg!
verso 44
A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt és megvásárolta azt a szántóföldet.
verso 45
Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett
verso 46
és mikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt és megvette azt.
verso 47
Újra csak hasonló a mennyek királysága a kerítőhálóhoz, mely mikor a tóba vetik, mindenfajta halat összefog,
verso 48
mikor aztán megtelik, kivonják a partra, leülnek, s a használhatókat edényekbe szedik, a hitványakat kivetik.
verso 49
Ekképpen lesz a kornak befejezésekor: az angyalok kimennek, a rosszakat az igazságosaktól különválasztják,
verso 50
majd a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.”
verso 51
„Nyertetek-e belátást mind e dolgokba?” „Nyertünk” – felelték neki –,
verso 52
mire ezt mondta nekik: „Ezért minden írástudó, akit a mennyek királyságára megtanítottak, hasonló a gazdaemberhez, aki kincsei közül hol új, hol régi dolgokat hoz elő.”
verso 53
Az történt, hogy amikor Jézus e példázatoknak végére jutott, eltávozott onnan.
verso 54
Szülővárosába ment és ott zsinagógájukban úgy tanította őket, hogy megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezt a tudományt? Honnan vannak hatalmas tettei?
verso 55
Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jakab, József, Simon, Júdás a testvérei?
verso 56
S a húgai is mind nálunk vannak? Honnan kapta mind e hatalmat?”
verso 57
És belebotolva tőrbe estek. Jézus pedig ezt mondta nekik: „Sehol sincs a próféta megbecsülés híján, csak a saját szülővárosában, a saját házában.”
verso 58
Hitetlenségük miatt nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem.
Libros
