Az örömhír Máté szerint
capítulo 10
verso 1
Majd magához hívta tizenkét tanítványát és fennhatóságot adott nekik a tisztátalan szellemeken, úgyhogy kiűzhették őket s orvosolhattak minden betegséget s minden gyengeséget.
verso 2
A tizenkét apostol neve a következő volt: Első Simon, kit Péternek mondanak, majd testvére András, továbbá Zebedeus fia Jakab és annak testvére János,
verso 3
Filep és Bertalan, Tamás és a vámszedő Máté, Alfeus Jakabja és Taddeus,
verso 4
a vakbuzgó Simon és a karióti Júdás, ki el is árulta őt.
verso 5
Jézus aztán ezt a tizenkettőt küldte el a következő paranccsal: „A nemzetekhez vivő úton el ne induljatok, és szamaritánus városba be ne térjetek.
verso 6
Menjetek el inkább Izráel házának elveszett juhaihoz!
verso 7
Mikor hozzájuk mentek, ezt hirdessétek nekik: Közel jött a mennyek királysága!
verso 8
Erőtleneket gyógyítsatok, halottakat életre keltsetek, poklosokat megtisztítsatok, ördögi szellemeket kiűzzetek! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
verso 9
Övetekben aranyat, ezüstöt, rézpénzt ne szerezzetek,
verso 10
se táskát az útra, se két köntöst, se sarut, se botot, hiszen méltó a munkás a táplálékára.
verso 11
Abban a városban, vagy faluban, melybe bementek, kutassátok ki, hogy ki méltó ott és annál maradjatok, amíg onnan el nem távoztok.
verso 12
Mikor egy házba beléptek, köszöntsétek azt.
verso 13
Ha méltó az a ház, békességetek szálljon rá, ha nem méltó, rátok térjen vissza.
verso 14
Ha valaki nem fogad be titeket s igéiteket nem hallgatja meg, távozzatok abból a házból, vagy városból és még a port is rázzátok le lábatokról.
verso 15
Bizony azt mondom nektek, Szodomának és Gomorrának az ítélet napján elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.
verso 16
Lámcsak, úgy küldelek el titeket, mint bárányokat farkasok közé. Legyetek hát eszesek, mint a kígyók és tiszták, mint a galambok!
verso 17
Óvakodjatok az emberektől, mert ítélő tanácsoknak fognak átadni titeket, zsinagógáikban meg fognak ostorozni benneteket,
verso 18
helytartók és királyok elé hurcolnak titeket énérettem, tanúságtételül nekik és a nemzeteknek.
verso 19
Ha átadnának titeket, ne legyen gondotok arra, hogy miképpen, vagy mit szóljatok, mert abban az órában megkapjátok, amit mondanotok kell majd.
verso 20
Hiszen nem ti lesztek a szólók: Atyátok Szelleme lesz az, aki bennetek beszél.
verso 21
Testvér a testvérét, atya gyermekét fogja halálra adni, gyermekek szüleikre támadnak majd és megölik őket.
verso 22
Mindenki gyűlölni fog majd titeket az én nevem miatt. De aki végig állhatatos marad, megmenekül.
verso 23
Ha az egyik városban üldöznének majd titeket, fussatok a másikba. Bizony azt mondom nektek, Izráel városait nem járjátok végig addig, míg el nem jön az embernek Fia.
verso 24
Nincs tanítvány tanítója fölött, sem rabszolga ura fölött.
verso 25
Elég a tanítványnak, ha úgy lesz a sora, mint tanítójának s a rabszolgának, ha úgy lesz, mint urának. Ha a házigazda a Belzebub nevet kapta, mennyivel inkább a cselédjei.
verso 26
Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs oly leplezett dolog, mely egyszer le ne lepleződnék és nincs olyan rejtett dolog, melyet meg ne ismernének.
verso 27
Amit a sötétségben szólok nektek, mondjátok ki a világosságban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek ki a házak tetejéről.
verso 28
Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Féljétek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!
verso 29
Ugye két verebet árulnak egy filléren? Atyátok nélkül mégsem eshetik egy sem a földre közülük.
verso 30
Nektek pedig még a hajatok szála is mind számolva van.
verso 31
Ne féljetek hát! Sok verébnél különbek vagytok.
verso 32
Vallást fogok tenni mennybéli Atyám előtt mindazok mellett, akik mellettem vallást tesznek az emberek előtt.
verso 33
De megtagadom én is azt mennybéli Atyám előtt, aki megtagad engem az emberek előtt.
verso 34
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet vessek a földre. Nem békességet, hanem kardot vetni jöttem.
verso 35
Azért jöttem, hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját, a leányt és anyját, a menyet és napát
verso 36
s hogy az embernek a saját háznépe legyen az ellenségévé.
verso 37
Aki atyját vagy anyját énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám.
verso 38
Aki nem fogadja el keresztjét, és nem jön azzal utánam, nem méltó hozzám.
verso 39
Aki megtalálta lelkét, el fogja veszíteni, s aki értem elvesztette lelkét, meg fogja találni azt.
verso 40
Aki befogad titeket, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
verso 41
Aki prófétát befogad, azért mert próféta, próféta jutalmát fogja kapni, aki igazságosat befogad, mert a neve igazságos, az igazságosnak jutalmát fogja kapni.
verso 42
És aki e kicsinyek közül egyet megitat egy pohár hideg vízzel csak azért, mert tanítvány a neve, bizony azt mondom nektek, nem fogja jutalmát elveszíteni.”
Libros
