Az örömhír Máté szerint
capítulo 22
verso 1
Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:
verso 2
„A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
verso 3
Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
verso 4
Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
verso 5
Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
verso 6
a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
verso 7
A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
verso 8
Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
verso 9
menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.
verso 10
Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
verso 11
Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
verso 12
Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
verso 13
Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
verso 14
Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”
verso 15
Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
verso 16
Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
verso 17
Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”
verso 18
Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók?
verso 19
Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.
verso 20
„Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.
verso 21
„A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”
verso 22
Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.
verso 23
Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
verso 24
„Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.
verso 25
Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
verso 26
Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
verso 27
Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
verso 28
A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
verso 29
Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
verso 30
Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
verso 31
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
verso 32
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”
verso 33
Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
verso 34
Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott
verso 35
s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
verso 36
„Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”
verso 37
Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
verso 38
Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
verso 39
A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
verso 40
E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”
verso 41
Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
verso 42
„Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”
verso 43
„Hát akkor – kérdezte tőlük –, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
verso 44
Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
verso 45
Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”
verso 46
Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.
Libros
