Az örömhír Máté szerint
capítulo 25
verso 1
Akkor a mennyek királysága tíz olyan szűzhöz lesz hasonló, kik fogták fáklyáikat és kimentek a vőlegény elé.
verso 2
Közülük öt ostoba volt, öt pedig eszes.
verso 3
Ostobák voltak ugyanis azok, akik fáklyát fogtak ugyan, de nem vittek magukkal olajat.
verso 4
Az eszesek ellenben a fáklyákkal együtt olajat is vittek edényeikben.
verso 5
Miután a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és aludtak.
verso 6
Éjfélkor kiáltás hangzott: Ni, a vőlegény! Jertek ki elébe!
verso 7
Akkor a szüzek mind felkeltek és felszerelték fáklyáikat.
verso 8
De az ostobák így szóltak az eszesekhez: Adjatok nekünk olajotokból, mert fáklyáink kialusznak.
verso 9
Csakhogy az eszesek így feleltek: Soha! Nekünk is, nektek is, nem lesz elég! Menjetek inkább az árusokhoz és vásároljatok magatoknak!
verso 10
De míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba. Aztán bezárták az ajtót.
verso 11
Utólag megjött a többi szűz is és így szólt: Uram, uram, nyisd meg nékünk!
verso 12
De az így felelt nékik: Bizony azt mondom nektek, nem ismerlek titeket.
verso 13
Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!
verso 14
Ugyanígy hívja magához egy külföldre induló ember a rabszolgáit, rájuk bízva a vagyonát.
verso 15
Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, mindenkinek képességéhez mérten. Azután elutazott.
verso 16
Elutazása után az, aki öt talentumot kapott, tüstént elővette, dolgozni kezdett a talentumokkal és szerzett hozzájuk még ötöt.
verso 17
Ugyanúgy a két talentumos szerzett még kettőt.
verso 18
De az, aki egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe és belerejtette urának ezüstjét.
verso 19
Sok idő múltán megjött azoknak a rabszolgáknak az uruk s leszámoltatta őket.
verso 20
Eléje járult az, aki öt talentumot kapott és vitt neki még öt talentumot. Uram – mondta –, öt talentumot adtál ide nekem, lásd, szereztem még öt talentumot.
verso 21
Ura ezt mondta neki: Jól van derék, hűséges rabszolgám, kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Eredj be uradnak örömébe!
verso 22
A két talentumos is hozzáment és így szólt: Uram, két talentumot adtál ide nékem, nézd, még két talentumot szereztem.
verso 23
Ura ezt mondta neki: Jól van derék, hűséges rabszolgám! Kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Menj be urad örömébe!
verso 24
Odajött az is, aki egy talentumot kapott és így szólt: Uram, úgy ismertelek meg téged, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, onnan is gyűjtesz, ahová magot nem szórtál!
verso 25
Féltemben elmentem és földben elrejtettem a talentumodat. Lásd, megvan neked, ami a tiéd!
verso 26
Ura ezt felelte neki: Lomha, rossz rabszolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, onnan is gyűjtök, hová magot nem szórtam!
verso 27
A pénzváltók asztalára kellett volna hát pénzemet adnod, hogy mikor megjövök, nyereséggel kaptam volna meg azt, ami az enyém.
verso 28
Vegyétek el azért tőle a talentumot s adjátok oda annak, akinek tíz van.
verso 29
Mert mindenkinek, akinek van, adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de akinek nincs, attól azt is elveszik majd, amije van.
verso 30
Ezt a hasznavehetetlen rabszolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
verso 31
Mikor pedig az embernek Fia eljön majd dicsőségével, és vele jön valamennyi angyal, akkor ott fog ülni dicsőséges trónusán
verso 32
és eléje gyűjtik a nemzeteket mind. Akkor ő különválasztja majd őket egymástól, mint a pásztor különválasztja a juhokat a bakoktól.
verso 33
A juhokat jobbfelől fogja állítani, a gödölyéket pedig balfelől.
verso 34
Azután ezt fogja mondani a király a jobbfelől állóknak: Jertek Atyámnak áldottai, vegyétek örök birtokul azt a királyságot, mely a világ megalapítása óta nektek készült.
verso 35
Mert megéheztem s ti ennem adtatok, megszomjaztam s innom adtatok, jövevény voltam s körötökbe fogadtatok,
verso 36
meztelen voltam és felruháztatok, elerőtlenedtem és meglátogattatok, tömlöcben voltam és hozzám jöttetek.
verso 37
Erre az igazságosak ezt fogják neki felelni: Uram, mikor láttunk éhezni téged, hogy tápláltunk volna, vagy szomjazni, hogy megitattunk volna?
verso 38
Mikor láttunk téged jövevényként, hogy körünkbe fogadtunk volna, vagy meztelennek, hogy felruháztunk volna?
verso 39
Mikor láttunk téged elerőtlenedve, vagy tömlöcben, hogy hozzád mentünk volna?
verso 40
Ám a király ezt fogja mondani nekik: Bizony azt mondom nektek, mindazt, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.
verso 41
Azután így fog szólni a balfelől állókhoz: Átkozottak, menjetek előlem az örök tűzre, mely a vádlónak és angyalainak készült.
verso 42
Mert megéheztem, de ennem nem adtatok, megszomjaztam, de innom nem adtatok,
verso 43
jövevény voltam, körötökbe be nem fogadtatok, meztelen voltam, fel nem ruháztatok, elerőtlenedtem, tömlöcbe kerültem, meg nem látogattatok.
verso 44
Akkor azok is felelni fognak. Uram – fogják mondani –, mikor láttuk, hogy éheztél, szomjaztál, jövevény, meztelen, vagy elerőtlenült, vagy tömlöcben lettél volna, hogy kiszolgálhattunk volna?
verso 45
Erre ezt fogja felelni nekik: Bizony azt mondom nektek, amit e legkisebbek közül eggyel nem tettetek, azt velem nem tettétek.
verso 46
Akkor ezek el fognak menni örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”
Libros
