Az örömhír Máté szerint
capítulo 15
verso 1
Akkoriban Jeruzsálemből farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és megkérdezték:
verso 2
„Tanítványaid miért hágják át a vének hagyományát azzal, hogy evéskor a kezüket nem mossák meg?”
verso 3
Jézus ezt felelte nekik: „Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért?
verso 4
Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!
verso 5
Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: Áldozati adománnyal tudok csak használni neked,
verso 6
annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért.
verso 7
Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás:
verso 8
Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem.
verso 9
Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba.”
verso 10
Majd magához szólította a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Halljátok és lássátok be,
verso 11
Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.”
verso 12
Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: „Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?”
verso 13
Ő ezt felelte rá: „Gyökerestől kivész majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
verso 14
Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.”
verso 15
Majd Péter szólította meg őt: „Magyarázd meg nekünk a példázatot!”
verso 16
– „Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás – mondotta –,
verso 17
nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
verso 18
Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert.
verso 19
Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
verso 20
Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
verso 21
Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
verso 22
Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved.”
verso 23
De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
verso 24
Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
verso 25
Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!”
verso 26
Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
verso 27
„Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”
verso 28
Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult.
verso 29
Ezután Jézus onnan eltávozóban a galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
verso 30
Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához. Ő pedig gyógyította őket,
verso 31
úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izráel Istenét.
verso 32
Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: „Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem és nincs mit enniük, nem akarom őket étlen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.”
verso 33
A tanítványok azt mondották: „Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
verso 34
„Hány kenyeretek van?” – kérdezte tőlük Jézus.” Hét és egy kevés halacskánk” – felelték azok.
verso 35
Erre megparancsolta, hogy a sokaság telepedjék a földre,
verso 36
aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte s odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
verso 37
Mind ettek, jól is laktak, majd hét tele kosárral szedték fel a megmaradó darabokat.
verso 38
Négyezren voltak a férfiak, akik ettek, asszonyokon és gyermekeken kívül.
verso 39
Aztán elbocsátotta a sokaságot és beszállt a hajóba.
Libros
