Az örömhír Máté szerint
15. fejezet
1. vers
Akkoriban Jeruzsálemből farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és megkérdezték:
2. vers
„Tanítványaid miért hágják át a vének hagyományát azzal, hogy evéskor a kezüket nem mossák meg?”
3. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért?
4. vers
Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!
5. vers
Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: Áldozati adománnyal tudok csak használni neked,
6. vers
annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért.
7. vers
Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás:
8. vers
Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem.
9. vers
Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba.”
10. vers
Majd magához szólította a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Halljátok és lássátok be,
11. vers
Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.”
12. vers
Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: „Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?”
13. vers
Ő ezt felelte rá: „Gyökerestől kivész majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
14. vers
Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.”
15. vers
Majd Péter szólította meg őt: „Magyarázd meg nekünk a példázatot!”
16. vers
– „Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás – mondotta –,
17. vers
nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
18. vers
Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert.
19. vers
Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
20. vers
Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
21. vers
Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
22. vers
Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved.”
23. vers
De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
24. vers
Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
25. vers
Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!”
26. vers
Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
27. vers
„Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”
28. vers
Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult.
29. vers
Ezután Jézus onnan eltávozóban a galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
30. vers
Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához. Ő pedig gyógyította őket,
31. vers
úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izráel Istenét.
32. vers
Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: „Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem és nincs mit enniük, nem akarom őket étlen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.”
33. vers
A tanítványok azt mondották: „Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
34. vers
„Hány kenyeretek van?” – kérdezte tőlük Jézus.” Hét és egy kevés halacskánk” – felelték azok.
35. vers
Erre megparancsolta, hogy a sokaság telepedjék a földre,
36. vers
aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte s odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37. vers
Mind ettek, jól is laktak, majd hét tele kosárral szedték fel a megmaradó darabokat.
38. vers
Négyezren voltak a férfiak, akik ettek, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39. vers
Aztán elbocsátotta a sokaságot és beszállt a hajóba.
Könyvek
