Az örömhír Máté szerint
17. fejezet
1. vers
Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot, meg testvérét, Jánost és felvitte őket egyedül egy igen magas hegyre.
2. vers
Aztán a szemük láttára átalakult, az arca világítani kezdett, mint a nap, ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának.
3. vers
Egyszerre láthatóvá lett nekik Mózes és Illés is, amint vele beszélgettek.
4. vers
„Uram – szólt Péter Jézushoz – kellemes itt lennünk! Ha akarod, három sátrat készítek, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
5. vers
Még beszélt, mikor hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk s a ködből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, ő nyerte el tetszésemet! Hallgassatok reá!”
6. vers
Mikor a tanítványok ezt meghallották, arcukra borultak és nagyon megijedtek.
7. vers
De hozzájuk lépett Jézus, megérintette őket és így szólt: „Keljetek fel, ne féljetek!”
8. vers
Mikor azonban szemüket felemelték, senki mást nem láttak, csak Jézust egyedül.
9. vers
Mialatt lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg az embernek Fia a halottak közül fel nem támad.”
10. vers
A tanítványok aztán megkérdezték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”
11. vers
„Illés ugyan eljön – felelte – s helyre fog mindent állítani,
12. vers
azt mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismertek rá, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. Így kell az ember Fiának is szenvednie tőlük.”
13. vers
Akkor látták be a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt nekik.
14. vers
Mikor a sokasághoz érkeztek, egy ember hozzálépett, térdreborult előtte
15. vers
és így szólt: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros és gonoszul szenved. Sokszor esik ugyanis tűzbe, sokszor vízbe.
16. vers
Elvittem őt tanítványaidhoz is, de képtelenek voltak meggyógyítani őt.”
17. vers
Megszólalt ekkor Jézus: „Óh, hitetlen, elfajult nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”
18. vers
Jézus aztán keményen rászólt s arra kiment belőle az ördögi szellem, a fiú pedig attól az órától fogva meggyógyult.
19. vers
A tanítványok aztán külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Miért nem voltunk képesek mi kiűzni azt?”
20. vers
„Kishitűségetek miatt” felelte nekik.” Bizony azt mondom nektek, ha csak mustármagnyi hitetek volna, s azt mondanátok ennek a hegynek: Eredj át innen amoda! Átmenne. Semmi sem lesz nektek lehetetlen.
21. vers
Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”
22. vers
Mikor Galileában összejöttek, Jézus ezt mondta nekik: „Kell, hogy az embernek Fiát átadják az emberek kezébe,
23. vers
azok meg fogják ölni, de a harmadik napon fel fog támadni.” Erre igen elszomorodtak.
24. vers
Mikor Kapernaumba érkeztek, odamentek a kétdrachmaszedők Péterhez és megkérdezték: „Hát a tanítótok nem fizeti a két drachmát?”
25. vers
„Megfizeti” – felelte Péter. De mikor hazaért, Jézus megelőzte őt ezzel a kérdéssel: „Hogy vélekedsz Simon? Kiktől szednek vámot és adót a föld királyai? Fiaiktól, vagy az idegenektől?”
26. vers
Péter azt felelte: „Az idegenektől!” „Akkor tehát a fiak mentesek – válaszolta Jézus. –
27. vers
De hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek, eredj a tóra, vesd ki horgodat, vond ki az első feljövő halat, ha annak a száját kinyitod, egy sztátért találsz majd benne. Fogd azt s add oda nekik értem és magadért.”
Könyvek
