Az örömhír Máté szerint
21. fejezet
1. vers
Mikor Jeruzsálemhez közel jutottak s az Olajfák hegyére, Betfagéba elérkeztek, akkor Jézus elküldött két tanítványt.
2. vers
„Menjetek a szemközt levő faluba – mondta nekik – s ott azonnal leltek egy megkötött szamarat és vele csikaját. Oldjátok el azokat és vezessétek hozzám.
3. vers
Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket.”
4. vers
Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige:
5. vers
„Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve.”
6. vers
A tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, ahogy Jézus elrendelte nekik,
7. vers
elhozták a szamarat és a csikót, ráhelyezték köpenyeiket, ő meg felült azokra.
8. vers
A tömeg legnagyobb része pedig köpenyét terítette az útra, mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat.
9. vers
A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsánna a magasságokban!”
10. vers
Mikor aztán Jézus bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult és azt kérdezték: „Ki ez?”
11. vers
A sokaság ezt felelte rá: „Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus.”
12. vers
Jézus aztán bement a templomba s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit
13. vers
és ezt mondta: „Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.”
14. vers
Majd vakok és sánták mentek hozzá a szent helyen s ő gyógyította őket.
15. vers
Mikor a főpapok és írástudók meglátták azokat a csodálatos dolgokat, melyeket tett, és látták a fiúkat, akik a szent helyen így kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” – bosszankodtak
16. vers
és így szóltak hozzá: „Hallod mit mondanak ezek?” De Jézus ezt felelte nekik: „Csakugyan! Sohasem olvastátok még: Kiskorúak és szopós gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét?”
17. vers
Azzal otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát.
18. vers
Reggel, mikor a városba felment, megéhezett.
19. vers
Ahogy az út mentén meglátott egy fügefát, hozzáment, de semmit sem talált rajta, csak leveleket. Ezt mondta neki: „Amíg csak a kor tart, gyümölcs rajtad ne teremjen!” A fügefa azonnal kiszáradt!
20. vers
Mikor a tanítványok ezt látták, csodálkozva szóltak: „Mily hirtelen kiszáradt a fügefa.”
21. vers
Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek: Ha hitetek volna, s nem kételkednétek, nemcsak azt tehetnétek meg, ami a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondanátok: Emeljenek fel s vessenek a tengerbe, megtörténnék.
22. vers
Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek.”
23. vers
Miután a templomba bement, mialatt tanított, hozzámentek a főpapok a nép véneivel s megkérdezték: „Micsoda felhatalmazással cselekszed ezeket? S ki adta neked ezt a felhatalmazást?”
24. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy micsoda jogon cselekszem ezeket.
25. vers
János bemerítése honnan eredt? Mennyből-e, vagy emberektől?” Azok fontolgatni kezdték magukban: „Ha így szólunk: Mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek hát neki?
26. vers
Ha azt mondjuk: Emberektől, félnünk kell a tömegtől. Hisz mindenki úgy tartja Jánost, mint egy prófétát.”
27. vers
Ezt felelték hát Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Én sem mondom meg nektek, micsoda felhatalmazással cselekszem ezeket” – mondta nekik Jézus.
28. vers
„Mi a véleményetek? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és ezt mondta: Gyermekem, menj el ma, dolgozz a szőlőben.
29. vers
Az azt felelte: Elmegyek uram. De nem ment el.
30. vers
Aztán odament a másodikhoz és hasonlóképpen szólt. Az azt felelte: Nem akarok. Utólag azonban megbánta s elment.
31. vers
E kettő közül melyik tette meg az atya akaratát?” „Az utóbbi” – felelték.” Bizony azt mondom nektek – mondta nekik Jézus –, hogy a vámszedők és parázna asszonyok megelőznek titeket a mennyek királyságában.
32. vers
Mert eljött az igazságosság útján hozzátok János és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna asszonyok ellenben hittek neki. Ti azonban azután, hogy láttátok már amazok hitét, utólag sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.”
33. vers
„Halljatok más példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, fallal vette körül, sajtót vésett le benne s tornyot épített belé, aztán kiadta azt szőlőműveseknek és külföldre utazott.
34. vers
Mikor a gyümölcsérés ideje elközeledett, rabszolgáit elküldte a földművesekhez, hogy a kert gyümölcsét átvegyék.
35. vers
Ám a földművesek megfogták rabszolgáit s megverték őket, kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek.
36. vers
Újra más rabszolgákat küldött, többeket az előzőeknél, de ugyanúgy bántak el velük.
37. vers
Utoljára a fiát küldte el hozzájuk. Azt mondta: A fiammal szemben csak elszégyellik magukat.
38. vers
A munkások azonban, mikor a fiút meglátták, így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg s tartsuk meg az örökrészét!
39. vers
Megfogták azért, kivetették a szőlőből és megölték.
40. vers
Ha most már a szőlő ura megjön, mit fog tenni azokkal a munkásokkal?”
41. vers
„Mivel gonoszok, gonoszul elveszti majd őket – mondták neki –, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, kik a gyümölcsét idejében beadják.”
42. vers
„Nos hát – kérdezte erre Jézus –, sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő lett a szeglet fejévé, melyet az építők a próbán elvetettek. Az Úrtól származott ez, bár a mi szemünkben csodálatos.
43. vers
– Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát el fogják venni tőletek, s oly nemzetnek adják, mely megtermi gyümölcsét.
44. vers
Aki erre a kőre ráesik, szétzúzódik, akire meg az a kő esik rá, azt a kő széjjel fogja morzsolni.”
45. vers
Mikor a főpapok és a farizeusok az Úr példázatait meghallották, rájöttek, hogy róluk beszélt,
46. vers
Igyekeztek elfogni őt, féltek azonban a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.
Könyvek
