Az örömhír Máté szerint

8. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ahogy lejött a hegyről, nagy tömeg követte.


2. vers

Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: „Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”


3. vers

Erre kinyújtotta kezét, megfogta és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.


4. vers

Majd így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tanúbizonyság-tételül nekik azt az adományt, melyet Mózes rendelt.”


5. vers

Bement Kapernaumba és egy százados lépett hozzá.


6. vers

„Uram! – esengett –, odahaza a legényemet ágyba döntötte a gutaütés, és borzasztóan kínlódik.”


7. vers

„Elmegyek, és gyógyítani fogom” – mondotta neki Jézus.


8. vers

De a százados ezt felelte: „Uram, nem vagyok én arra elég méltó, hogy fedelem alá jöjj, hanem csak szóval mondd, s legényem meggyógyul.


9. vers

Hiszen magam is fennhatóság alatt álló ember vagyok, alattam katonák vannak. Ha ezt mondom egyiknek: Indulj útnak, elindul, a másiknak: Jer csak! Eljön, s a rabszolgámnak: Tedd meg ezt! Megteszi.”


10. vers

Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és ezt mondotta azoknak, akik őt követték: „Bizony azt mondom nektek, Izráelben senkinél ekkora hitet nem találtam.


11. vers

Azt mondom nektek, hogy a mennyek királyságában napkeletről is, napnyugatról is sokan fognak érkezni s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz dőlni.


12. vers

E királyság fiait ellenben ki fogják dobni a külső sötétségbe, ott lesz aztán csak sírás és fogcsikorgatás.”


13. vers

A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Eredj! Ahogy hittél, úgy történjék veled!” S még abban az órában meggyógyult a legénye.


14. vers

Jézus aztán Péter házába ment be. Ott meglátta, hogy a Péter napa fekszik és lázban ég.


15. vers

Megfogta kezét, s arra elhagyta azt a láz. Aztán felkelt az asszony és felszolgált nekik.


16. vers

Ahogy beesteledett, sok ördöngőst vittek hozzá és ő szavával sok szellemet kiűzött. Sokakat gyógyított, akik gonoszul szenvedtek,


17. vers

hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át szólt ige: „Erőtlenségeinket elvette, és betegségeinket elhordozta!”


18. vers

Mikor Jézus tömeget látott maga körül, megparancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra.


19. vers

Ott hozzálépett egy írástudó és megszólította: „Tanító, követni foglak téged bárhová mégy is.”


20. vers

De Jézus ezt felelte neki: „A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét.”


21. vers

Egy másik tanítvány így szólt hozzá: „Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb s eltemessem apámat,”


22. vers

Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!”


23. vers

Majd beszállt egy hajóba s tanítványai követték.


24. vers

Egyszerre nagy rengés támadt a tavon, úgyhogy a hajót már-már elborították a hullámok. Ő meg szunnyadott.


25. vers

Hozzáléptek, s ilyen szóval keltették fel: „Uram, ments meg, mert elveszünk!”


26. vers

De ő azt kérdezte tőlük: „Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?” Azzal felkelt s megdorgálta a szeleket és a tavat. Nagy csend támadt,


27. vers

az emberek pedig csodálkozva kérdezték: „Honnan való ő, hogy a szelek és a tó engednek neki?”


28. vers

Mikor átment a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngős jött szembe vele, akik a sírokból jöttek elő. Nagyon veszélyesek voltak, úgyhogy olyan erős ember nem akadt, aki arra elmehetett volna.


29. vers

Egyszer csak felkiáltottak: „Mi dolgunk van nekünk egymással te Istennek Fia? Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”


30. vers

Messze tőlük nagy disznócsürhe legelészett s


31. vers

az ördögök esengve kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsürhébe!”


32. vers

„Menjetek!” – mondta nekik. Azok meg, ahogy kijöttek, bementek a disznókba. Egyszer csak az egész csürhe a meredélyen át a tóba rohant alá s elpusztultak a hullámok között.


33. vers

A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba s hírt adtak mindenről, az ördöngősök dolgáról is.


34. vers

Egyszerre az egész város kiment Jézus elé, s ahogy meglátták, azért esengtek, hogy határaikból menjen máshová.

Fejezetek:


Könyvek