Az örömhír Máté szerint

capítulo 12


Capítulos:


verso 1

Abban az időtájban szombati napon Jézus vetések között ment át. Tanítványai megéheztek, és kalászokat kezdtek tépni és ettek.


verso 2

Meglátták ezt a farizeusok és megszólították őt: „Nézd csak, tanítványaid azt teszik, amit szombatnapon nem szabad tenni.”


verso 3

De ő ezt felelte nekik: „Hát nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, mikor megéhezett ő is, a vele levők is?


verso 4

Hogy hogyan ment be az Isten házába, hogy ették meg az Istennek szánt kenyereket, melyeket sem neki, sem a vele levőknek nem lett volna szabad megenniök, egyedül csak a papoknak?


verso 5

Nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a szent helyen a szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád alá?


verso 6

Azt mondom nektek, hogy a szenthelynél nagyobb van itt.


verso 7

Ha megismertétek volna, mit jelent ez: Könyörületet akarok, nem áldozatot, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem eshetnek vád alá.


verso 8

Hiszen az embernek Fia ura a szombatnak.”


verso 9

Máshová ment onnan és betért zsinagógájukba.


verso 10

Volt ott egy ember, akinek száradt volt a keze. Megkérdezték tőle, hogy aztán vádolhassák: „Megengedett dolog-e szombaton gyógyítani?”


verso 11

Ő meg azt kérdezte tőlük: „Van valaki közöttetek, aki ha egyetlen báránya van, s az szombaton verembe esik, meg nem ragadja, és lábra nem állítja?


verso 12

Mennyivel különb az ember a juhnál! Így hát megengedhető, hogy szombaton nemes dolgot tegyünk.”


verso 13

Ezzel odaszólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta s a karja helyreállott és olyan egészséges lett, mint a másik.


verso 14

A farizeusok erre elmentek és tanácsot tartottak ellene, hogy hogyan veszíthetnék el.


verso 15

Jézus pedig, mikor felismerte tervüket, eltávozék onnan. Sokan követték, s ő mindnyájukat gyógyította,


verso 16

de keményen rájuk szólt, hogy őt nyilvánosságra ne hozzák,


verso 17

hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át mondott ige, ki így szólt:


verso 18

„Íme, Ő az én szolgám, akit választottam, Szerelmesem, kiben gyönyörködöm, ráteszem Szellememet, ítéletet fog hirdetni a nemzeteknek.


verso 19

Nem vitatkozik, indulatosan nem kiált, a piacokon senki nem hallja szavát,


verso 20

repedt nádszálat nem tör el, pislogó belet nem olt el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.


verso 21

Neve által nemzetek reménységre jutnak.”


verso 22

Ekkor egy vak és néma ördöngőst hoztak hozzá, s azt ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.


verso 23

Az egész sokaság magánkívül volt és így szólt: „Hát nem ő a Dávid fia?”


verso 24

Mikor a farizeusok ezt meghallották, ezt mondták: „Más módon nem űzheti ki az ördögi szellemeket, csak az ördögi szellemek fejedelme, Belzebub által.”


verso 25

Ő pedig, minthogy ismerte töprengéseiket, így szólt hozzájuk: „Minden királyság, mely önmagával meghasonlik, elpusztul, nem állhat meg egy város, vagy ház sem, ha önmagával meghasonlik.


verso 26

Ha pedig sátánt sátán űz ki, magával hasonlik meg, hogy állhat meg akkor királyága?


verso 27

Ha én Belzebubbal űzök ki ördögi szellemeket, fiaitok kivel űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok.


verso 28

Ha pedig Isten Szellemével űzök ki ördögi szellemeket, akkor hát eljött már hozzátok az Isten királysága.


verso 29

Hogy is volna képes valaki egy erős harcos házába bemenni, s annak felszerelését elrabolni, ha előbb meg nem kötözi a harcost? Csak azután rabolhatja ki házát!


verso 30

Aki nincs velem, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, széjjelszór.


verso 31

Ezért azt mondom nektek, minden vétket és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Szellem káromlását nem fogják megbocsátani.


verso 32

Ha valaki az embernek Fia ellen mond valamit, meg fogják neki bocsátani, de ha a Szent Szellem ellen szól, nem fogják megbocsátani sem ebben a korban, sem a következőben.


verso 33

Ha egy fát nemesnek ítéltetek, akkor annak gyümölcse is nemes, ha romlottnak ítéltétek a fát, akkor a gyümölcsét is romlottnak kell mondanotok, mert gyümölcséről lehet a fát felismerni.


verso 34

Viperák fajzatai! Miután rosszak vagytok, hogy is volnátok képesek jót beszélni? A száj azt szólja, amitől túlárad a szív.


verso 35

Jó ember jó tárházából hordja elő a jót, s a rossz ember rossz tárházából szórja ki a rosszat.


verso 36

Azt mondom nektek, hogy minden henye beszédért, melyet az emberek szólnak, számot fognak adni az ítélet napján,


verso 37

mert beszédeid alapján fognak igazolni téged, és beszédeid alapján fognak elmarasztalni.”


verso 38

Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek megszólították őt: „Tanító, szeretnénk látni valami jelt, amit te teszel.”


verso 39

De ő ezt felelte: „Rossz, házasságtörő nemzedék jelek után tör, de más jelt nem fognak neki adni, csak Jónás próféta jelét.


verso 40

Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a tengeri szörny gyomrában, úgy az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében.


verso 41

Ninivebeli férfiak fognak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt feltámadni s kárhoztatják azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek, itt azonban nagyobb van Jónásnál.


verso 42

Délnek királynője az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt fog felkelni s kárhoztatni fogja azt, mert ő a föld szélső tájáról eljött, hogy Salamon bölcsességét meghallgassa, itt azonban több van Salamonnál.


verso 43

Ha a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen helyeket jár be s csillapodást keres, de nem talál.


verso 44

Erre így szól: Megtérek házamba, melyből kijöttem. El is megy és azt üres tétlenségben, kisöpörve és felékesítve találja.


verso 45

Ekkor elmegy, magához vesz hét másik, magánál rosszabb szellemet, bemegy, és ott lakik. Annak az embernek utolsó állapota pedig gonoszabb lesz az elsőnél. Így jár ez a rossz nemzedék is.”


verso 46

Még szólt a sokasághoz, mikor egyszer csak anyja és testvérei kinn álltak, arra igyekezve, hogy vele beszéljenek.


verso 47

Valaki megszólította: „Nini, anyád és testvéreid kinn állnak és veled akarnak beszélni.”


verso 48

Ő azonban ezt felelte neki: „Ki az anyám? Kik a testvéreim?”


verso 49

Erre tanítványai felé nyújtotta kezét és szólt: „Ím, ezek az én anyám és testvéreim!


verso 50

Mert mindenki, aki mennybéli Atyám akaratát cselekszi, nekem testvérem és anyám.”

Capítulos:


Libros